Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Pándy Tamás: Nagy-Budapest egy kistelepülés kisemberének szemével : Pestszentimre a Városban 273-287

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. rovatban döntően gyári munkások szerepelnek, ami Soroksárpéterin egyenlő a szegény - szinte nincstelen - proletárral. (Kicsit groteszkül hat a 90%-ban munkások által lakott telepen az első hivatalos civil egyesület neve, a Soroksárpéteri Polgári Társaskör. Úgy látszik azonban, hogy a rossz példa ragadós, mert a következő évben megnyílik Szerján Miksa Polgári Nagy Vendéglője és Polgári Nagy Kávéháza). Hamarmegjelennek azonban a szakszervezetek, az összefogást kereső emberek egyesületei és a szociáldemokrata párt helyi szervezete, a helyi újság is. Ezek ismeretében nem lehet csodálkozni, hogy a munkásöntudat hamar felszínre kerül Soroksárpéterin. Az első ilyen megnyilvánulás a Soroksártól való elszakadásért folytatott harc, ugyanis a gazdag sváb település igen szűkmarkúan bánik külterületével. A legalapvetőbb követelések is orvosolatlanok maradnak: se patika, se orvos... Az önállóságról hallani sem akaró anyaközség 1912-ben csupán helyi ügyintézést engedélyez egy jegyzői kirendeltség formájában. A még továbbra is önállósodni akarók ellen csendőrőrs felállítását kezdeményezik. A népesség egyre növekszik 1900-ban 268 fő, 1910-ben már 1939 fő lakott itt-, a szegények száma egyre szaporodik.

3 A proletárok 1919-ben népgyűlésen éltetik a terület önállóságát, Marxfalva létrejöttét. Az önálló nagyközség kialakítása annyira leköti a marxfalvi vezetők figyelmét, hogy észre sem veszik a Tanácsköztársaság végét. Ők még négyszögöleken vitatkoznak a környék településeivel, a határ pontos kijelölése érdekében, amikor már román csizmacsattogástól hangos Magyarország. Nem a vérengzés a jellemzője a munkások helyi hatalmának, ezért az akkori rendszerváltás után nincs kin számon kérni „gaztetteket", hisz a legnagyobb bün az Internacionálé énekeltetése volt csupán. A Soroksárpéteri községrész visszakerül a „mostohaanya védőszárnyai" alá, bár a legszükségesebb témákban engedékenynek bizonyul a soroksári képviselőtestület. (Orvosi állás, gyógyszertár, postahivatal, önálló iskolai gondnokság szervezhető.)

4 Hatalmas betelepedési hullám indul meg Soroksárpéteribe az elcsatolt területekről: 1920-ban 3710 fő lakik Péteriben, tíz évvel később ez a szám 8192 fő.

5 Semmi sem tud lépést tartani a naponta érkezőkkel, nincs elég iskola, óvoda, apparátus, egészségügyi ellátás, lelki gondozás, de legfőképp munkahely nincs. Büszke címet mondhat magáénak Soroksár: az ő külterülete - azaz Soroksárpéteri - Magyarország legszegényebb települése. A nyomor enyhítését jelenti a Cséry-féle szeméthegy, mely ma is látványos tartozéka a pestszentimrei határnak. A házakkal be nem épített területeken megtelepednek a ládákból, lábasokból, fémhordókból építkezők, sokan egyszerűen a föld alá vájják otthonukat. Elbeszélésekből tudjuk, hogy minden akkori családnak volt köze a szemétbányához. A gazdagabbja csak vásárolja a futrást - az állatok eteté3 NÉPSZÁMLÁLÁS 1910. 557. p. 4 ORBÁN 1928. 7-8. p. 5 NÉPSZÁMLÁLÁS 1920.208. p., NÉPSZÁMLÁLÁS 1930.50. p. 274