Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Suba János: A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete 253-272

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. Erdélyi Lóránt, Pest vármegye alispánja azonban elrendelte a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének feloszlatását, mert az egyesület nem volt hajlandó lemondani közműveiről és utcáinak tulajdonjogáról Mátyásföld község javára. Ekkortájt 180 katasztráli hold területen 24 utca és 3 határút volt a tulajdonukban (tíz kilométer hosszú, területe 14,5 katasztráli hold). A helyzet szerencsésen rendeződött: az egyesület adásvételi szerződéssel igazolta, hogy 1891-ben megvette a mátyásföldi sétány erdőterületeit, a mátyásföldi villatelkek közútjait és utcáit és egyéb részeit 19 000 koronáért, ennek ellenére négy utcát köztulajdonba adtak, és a még magántulajdonban lévő húsz utca tulajdonjogát rendezték, azaz az összes utcát telekkönyvön kívüli állapotba helyezték, ám kikötötték, hogy az utcákon lévő közmüvek az egyesület tulajdonában maradnak, a fák további gondozási jogával s egyben kötelezettségével egyetemben. A feloszlatáshoz a legfontosabb ürügyet Rentmeister Károly volt elnöknek a választmány ellen tett panasza szolgáltatta. Az alispáni vizsgálat több általános jellegű és 106 pontban felsorolt konkrét szabálytalanságot talált, és ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az egyesület feloszlatására tegyenek javaslatot a belügyminiszternek. Az egyesület viszont 40 oldalas memorandumban minden állítást megcáfolt, s a belügyminiszter elutasította a feloszlatásra tett javaslatot, hiszen a szabálytalanságok még 1929-re és az azt megelőző öt évre vonatkoztak. A belügyminiszteri leirat szerint nem igazolódott be, hogy az egyesület által gyakorolt jogok a község érdekeivel ellentétben állnának, az általuk fenntartott villany- és vízközművek ellen érdemleges, hatósági beavatkozást igénylő kifogás nem merült fel. Az, hogy a tagok áldozatkészségét fokozott mértékben veszik igénybe, belső ügyük, egyébként is, az egyesület tulajdonát képező terület az 1929. évi XVI. te. alapján üdülőhelynek nyilváníttatott és ezen törvény rendelkezései lehetővé tették helyi adó kivetését. „Azok a célok, melyek elérésére az egyesület megalakult, a rendes községi feladatok körén kívül esnek és túlnyomó részben természetüknél fogva az egyesületi élet keretébe tartoznak. Ennél fogva az egyesület fennmaradását az ily közérdekű célok megvalósítása érdekében nemcsak kívánatosnak, de kifejezetten szükségesnek tartom. A szóban forgó egyesülethez hasonló irányban vezetett egyesület a külföldön is bevált rendszer szerint különösen alkalmas a község lakosainak érdekeit szolgáló oly célok elérésére, amelyek a községek önerejükből képtelenek. Ez az együttműködés tette lehetővé , hogy Mátyásföldnek az egyesület tulajdonában lévő része virágzó üdülőhely lett, ami kétségtelenül a község másik részének is előnyévé válik anélkül, hogy emiatt annak külön jelentékenyebb anyagi áldozatot kellene hozni." 1935-ben újraválasztották a község tisztviselőit és elöljáróit. Főbíró: Váry Gyula, törvénybíró: Szőke Sándor, közgyám: Sikorszky Titusz, a négy elöljáró: Kirimi József, Mányai László, Botos József, Besenyei Gyula. Községi képviselő az I. kerületben Földes Géza, Nagy Kálmán és Kartal Emil, a II. kerületben Weinert Tivadar, Tarr 266