Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Perger Éva Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái Mi lehet a megoldás? A történeti visszatekintés szemlélteti, hogy Nagy-Budapest és térsége közigazgatásának rendszere nem volt képes megfelelő választ adni azokra a kihívásokra, amelyek egy nagyváros igazgatása kapcsán felmerülnek. A közigazgatás változásait elsősorban politikai tényezők motiválták, ennek megfelelően a törvényhozók felemás megoldásokat alkalmaztak. Miközben például lépéseket tettek az egységes igazgatás irányába (Nagy-Budapest kialakítása, 1994-es önkormányzati törvény módosítása), eltávolodtak a helyi demokrácia által támasztott követelményektől, illetve még erősebben elválasztották a városhatáron belüli és kívüli területeket. Az önkormányzati törvény megalkotásakor viszont éppen a helyi demokrácia érvényesítésének vágya szorította háttérbe az igazgatásszervezés hatékonyságának és racionalitásának szempontjait. A fentiek nem jelentik azt, hogy a város és térségének működését és fejlődését megbénította volna a közigazgatási rendszer. A rendszer ellentmondásainak kezelésére mindig sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek, ha nem is tekinthetők optimálisnak, a rendszer működőképességét megőrizték. Manapság azonban olyan konfliktusok kialakulásának vagyunk tanúi, melyek már komolyan veszélyeztetik a térség fejlődési esélyeit, sőt bizonyos közfeladatok ellátásának biztonságát is. Ma már egyértelműen azt kell mondanunk, hogy a kialakulófélben lévő Központi Régió legnagyobb problémája egyre inkább a közigazgatás és a térszerkezet diszharmóniája. Az „alulról építkezés" egészséges folyamatait, a térségi fejlesztések megvalósítását jelentősen akadályozza a régió széttöredezett közigazgatási szerkezete. A térségben lejátszódó spontán folyamatok befolyásolására - sem a pozitív tendenciák erősítésére, sem a káros hatások megelőzésére - egyáltalán nem alkalmas a mai formában a közszféra. Már nem csupán arról van szó, hogy a nagyváros közigazgatási határa egyszerre túl szűk és túl tág, hanem arról is, hogy a városon belüli és a várossal szerves összefüggésben fejlődő, városhatáron kívül eső területet magát is erős közigazgatási határok tagolják. (Különböző mértékben, de erősek mind a kerületi, mind a települési határok, a főváros határa, sőt a megyehatár is.) Jelentősek az önkormányzatok helyi bevételeiből adódó különbségek, miközben a lakosság lakó- és munkahelye, az üzleti tevékenységek telephelye és székhelye, a szolgáltatások helye és az igénybevevők köre közötti kölcsönhatások rendkívül bonyolultak. Egyáltalán nem biztos, hogy ott képződnek a bevételek, ahol az alapul szolgáló jövedelmek termelődnek, vagy ott, ahol a szolgáltatásokat igénybe veszik. Ezek az ellentmondások a hagyományos ellentéteken túl, újabb érdekellentéteket szülnek, melyek további akadályokként tornyosulnak egy összehangolt regionális politika elé. A külföldi nagyvárosi térségek példái, a hazai történeti előzmények és a közelmúlt tapasztalatai alapján egyértelműen kialakulni látszanak bizonyos fő irányok, el191