Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. vekedett. E két község azonban 1870 táján még egyértelműen agrárjellegű, a népességnövekedés is részben az intenzívebbé váló agrártermelés munkaerő-szükségletét szolgálta. Nagyobb területeket érintett a városellátó agrárgazdaság kibontakozása. A közlekedés korabeli állapota nem tette lehetővé a friss, romlandó áruk nagyobb távolságra való szállítását, így fokozódott az igény a környező községekben termelt zöldségfélék, gyümölcs, tej és tejtermékek iránt. A korábbi, egyszerű piacozáson alapuló kapcsolatokhoz képest a változást a sajátos, specializált kertkultúra kialakulása (pl. Rákospalota zöldborsó- és spárga-termelése, Cinkota zöldbab-, dinnye-, uborka-termelése stb.), az értékesítés formái (pl. a tejtermékek napi házhozszállítása- „milimárik"), az agrártermékek tömegessé váló feldolgozása s értékesítése (pl. kenyérsütés Soroksáron a századforduló előtti években 80 pék dolgozott -, tejfeldolgozás, borászat stb.) jelentette. A városellátó övezet már átlépte a későbbi Nagy-Budapest határát, az Alföld felé Üllőig, Csömörig terjedt. Ám az árutermelés a parasztgazdaságok kereteit nem feszítette szét, azok „mellékterméke" volt a piacra vitt zöldség, tej stb. Speciális vállalkozásokat, gazdaságokat alig hívott életre; Pest és Buda határain belül működött néhány virágkertészet, a '60-as években jelentek meg a Duna mentén a bolgárkertészek. Továbbra sem számottevő a városhármas munkaerővonzása, a rendszeres napi ingázásnak a feltételei még nem adottak (tömegközlekedés). Pontosabban idényjellegű munkákra érkeznek már a városhatáron túlról is munkát keresők; a szőlőbeli munkákra a környező községekből - Buda határában mintegy 6 ezer katasztrális holdnyi szőlőt műveltek -; az építkezések napszámosai az ország távoli régióiból is. Ők a város határán belüli tömegszállásokon húzták meg magukat. Feltűnően széles körű igény mutatkozott a pestbudaiak körében a város környéke által kínált „szabadidős" tevékenységek iránt. A „lizsében" töltött vasárnap, a kertvendéglők látogatása, „vidéki" szüretek, szüreti mulatságok, majd üdülőtelepek létesítése, falusi házaknál töltött nyarak egyaránt szerepeltek a pesti polgárok programjában. Buda hegyvidéki területein már ekkor villák épültek - egyelőre „második otthonként" -, nyaralótelepek létesítésére történtek kísérletek a pesti oldalon is, a városhatáron kívüli vendéglők tömegesen vonzották a pesti kirándulókat. Az agglomerálódás harmadik szakasza (1870-1895) Az 1867-es kiegyezés és az 1873-as városegyesítés után az újra fővárosi funkcióhoz jutó Budapest viharos gyorsaságú fejlődésnek indult. A város az országon belüli migráció motorja: 1870 és 1900 között több, mint 200 ezren költöznek állandó jelleggel Budapestre. E roppant dinamikus növekedés egyre kevésbé áll meg a főváros határai124