Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119

Szemző Hanna Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben vezetés központilag ellenőrizte a város fejlődését a telekárak és a beépítés szabályozásával. Végül Wagner városa a rohanó emberek városa volt, ahol minden célszerű, ahol modern a közlekedés, tehát minden pontja könnyen és gyorsan megközelíthető, ahol, ahogy ő maga írja, „az idő pénz."

43 Tervei készítésekor Otto Wagner harminc-ötven éven belül a városi lakosság megduplázódásával számolt. Minden kétséget kizáróan hitte, „hogy az emberek többsége szívesebben lakik egy nagyvárosban mint egy kisvárosban vagy vidéken. A nagyvárosban lakók jó részét munkája köti ide. Foglalkozás, társadalmi státusz, komfort, luxus, alacsonyabb halálozási számok, minden lelki és fizikai segédeszköz hozzáférhetősége, az időtöltés jó és rossz értelemben, végül pedig a művészet állnak a jelenség mögött."

44 Hatalmas vonzereje és a gazdaságban betöltött kulcsszerepe miatt a nagyvárosi fejlődést elkerülhetetlennek tartotta; nyitott kérdés számára csupán az volt, hogy miképpen lehet jobbá, élhetőbbé tenni a nagyvárost. Ezt az élhető várost képzelte el, amikor a Duna bal partján, a Floridsdorfhoz tartozó és a környékén található beépítetlen területekre konkrét terveket készített. Itt végre lehetősége nyílt arra, hogy az addig igencsak elhanyagolt kerület helyére legalább papíron megálmodja az „Új Bécset". Olyan városrész modelljét kívánta létrehozni, amely egyszerre kerüli el a korabeli Bécs összes csapdáját: az átgondolt tervezés hiányát, az „impotens művészkedést" és a telekspekulációt. Az ideális XXII. kerület 619 hektáron terült el, és 50%-án álltak épületek. Körülbelül harmincezer lakás volt benne, a százötvenezer lakó részére. A kerület tervezésénél Wagner két fő kritériumot tartott szem előtt: az utcák és épületek elhelyezése legyen művészileg helyénvaló és közlekedési, illetve higiéniai szempontból megfelelő. Minden ház egyik oldala kertre, parkra vagy térre néz, míg a másik három egységes, egyenként huszonhárom méter széles utcákra. A házak pedig, akárcsak az utcák, huszonhárom méter magasak, tetőtér nélkül.

45 A kerület közepén, nem meglepő módon, a főtér áll, amelyhez mindkét oldalon óriási „levegő központok" csatlakoznak. Ezeket aztán középületek együttese, egy templom és gimnáziumok követik. Az egész együtt egy, a kerületet felében átmetsző tengelyt alkot, amely összekötöti a határoló zónautakat.

46 42 Uo. 3. p. 43 Uo. 3.p. 44 Uo. 7.p. 45 Uo. 19-20. p. 46 Ezek a városmagot két-három kilóméterenként egyre nagyobb sugarú koncentikus gyűrűkként körbeölelő zónautak és az őket keresztező sugárutak jelölték ki Wagner tervében a kerületek határait. A kerületek önálló, saját központtal rendelkező kisebb városok voltak. Ez lehetővé tette a metropolisz állandó és határok nélküli terjeszkedését, hiszen a népesség növekedésével csak egy újabb kerületet kellett hozzácsatolni a már meglévőkhöz. 109