Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. 4. Milyen módon fordíthatják javukra a kevéssé fejlett országok a globális városrégiók által dominált fejlődést (már amennyiben ez egyáltalán lehetséges), s mi ennek a társadalmi ára? 5. Hogyan tervezhető a közérdek egy kulturálisan heterogén, több közszférával rendelkező városrégióban? Különösen: hogyan mélyülhet és bővülhet a demokrácia és az állampolgári részvétel az új globális politikai földrajz mindegyik térszintjén? E kérdéseket átfogja egy további fontos szempont. A modern kapitalizmus eljövő évtizedeiben a jelenleg uralkodó neoliberalizmus, avagy a Nyugat-Európában világosan erősödő új szociáldemokrácia (szociális piac) perspektívája lesz-e jellemző? Ezek igen eltérő jövőt biztosíthatnak a városrégióknak. Az új regionalizmus globális összefüggésben A második világháborút követő évtizedekben csaknem valamennyi vezető tőkés országot erős központi kormányzat és szorosan zárt nemzetgazdaság jellemezte. Ezek az országok az USA égisze alatt politikai blokkot alkottak, amelyet egy sor nemzetközi egyezmény, illetve intézmény támasztott alá (a Bretton Woods-i valutaegyezmény, a Világbank, a Nemzetközi Monetáris Unió, a GATT stb.), melyek segítségével szabályozhatók voltak a gyorsan bővülő gazdasági kapcsolatok. A vezető tőkés országok városrendszere a központi kormányok protekcionista védőfalai között formálódott. Ma, annyi gazdasági szerkezetváltás és technológiai változás után, ez a régi rendszer az egész világon átalakult, a tér új társadalmi és politikai szervezetét eredményezve. Ennek egyik fontos vonása a politikai és gazdasági intézmények többszintű hierarchiájának létrejötte, a globálistól a helyiig. A kialakuló globális városrégiókat e hierarchiában kell mindenekelőtt elhelyezni. E hierarchiának négy tér-szintje van. 1. A gazdasági tevékenység egyre nagyobb része bonyolódik a nemzetközi hálózatokon keresztül (pénzügyi tranzakcióktól a működő tőkebefektetésen át a munkaerő vándorlásáig). Ez a globalizáció természetes és tovább erősödő jelensége. Mindez új konfliktusokat kelt, s politikai-intézményi válaszokat ösztönöz. Ehhez kapcsolódnak a jelenleg is működő fontosabb nemzetközi pénzügyi és üzleti szerveződések, mint a G7/G8 csoport, az OECD, a Világbank, az IMF, az átalakított GATT, mai nevén a Világkereskedelmi Társulás. A globalizációs folyamatok világméretű szabályozása csak részleges és gyenge hatásfokú, ám bővülhet és erősödhet, ahogyan a világkapitalizmus előnyomul. 2. A globalizációs hatás melléktermékeként az elmúlt évtizedekben egy sor többnemzetiségű tömb alakult, mint az AU, NAFTA, MERCOSUR, ASEAN. APEC, CARICOM és mások. Ezek a tömbök is intézményes választ adtak arra a jelenségre, hogy a nemzeti kapitalizmus átcsapott hagyományos politikai (ország-) határokon. Ezek a szervezetek a fejlődés különböző fokáig jutottak el, a legmesszebbre kétségkí10