Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - R. Várkonyi Ágnes: A korona és a budai vár 37-48
Közvetlenül Mohács után egy pillanatra még úgy látszott, megmarad a régi hagyományos rend; Székesfehérvárott történt a koronázási szertartás - annak ellenére, hogy a koronát nem a királyi székhelyen, Budán, hanem Visegrádon őrizték -, s mindkét királyt Podmaniczky István nyitrai püspök koronázta meg. János király 1526. november 16-i koronázása után Izabella királynéval azonnal Budára vonul, s a székvárosban kezdi berendezni udvarát. 6 A Pozsonyban megválasztott I. Ferdinánd a koronát 1527 őszén Perényi Péter koronaőrrel a Budán megnyílt országgyűlésre hozatja, s innen viszik Székesfehérvárra. Miután pedig a két királyné, Anna és az özvegy Mária között a székesegyházba bevonuló I. Ferdinánd mint megkoronázott uralkodó hagyja el a várost, Budán alapítja meg a központi kormányzat első intézményét, a Magyar Kamarát. A korona őrzési helye a koronaőri eskü szerint Visegrád. Azonnal kiderül azonban, hogy Székesfehérvár nem lehet többé a koronázási szertartás színhelye, Buda nem lehet a királyi székváros és a koronát sem őrizhetik Visegrádon. A katonai, hatalmi erőviszonyok mindent megváltoztattak. A korona Szulejmán kezébe jutott, a szultán 1529 őszén Bécs alá tartva elfoglalta Budát, s átadta János királynak. A források tájékoztatása eltérő, Zermegh János (1504-1584) leírása szerint: ami történt, az uralkodói beiktatásnak tekinthető. Mátyás tróntermében az asztalra helyezett koronát és a koronázási jelvényeket a szultán átadta Jánosnak, Zermegh tolmácsolása szerint a következő szavakkal: „Te pedig királyi testvérem! Vedd át a koronázási jelvényeket." 7 A Magyar Királyságot jelképező korona átadása nem egyszerű „nagylelkűség", hanem valóban hatalmi beiktatás jói átgondolt szultáni koncepció része. A nagyszabású világpolitikai kérdésekkel elfoglalt szultán rendezni kívánta Magyarország uralmi viszonyait. 8 Erre vall, hogy János király - feltehetően körülötte levő első vonalbeli hívei, talán éppen a világlátott diplomata, Hieronym Lasky tanácsára - azonnal, még október 10-én bejelentette a Szentszéknek, hogy a török császár kezébe adta Buda várát és az ország koronáját. VII. Kelemen válaszát, a kiközösítést és okait vizsgálva a szakirodalom méltán hivatkozott arra, hogy V. Károly kibékült a pápával. 9 Az érv kézenfekvő: Szent István király koronáját, a Szent Koronát a szultán nem adományozhatja újra. A pápa döntésében egyaránt kifejezésre jutott a Respublica Christiana eszmeisége és az új hatalmi viszonyok meghatározó ereje. Magyar államférfi vagy erdélyi fejedelem a jövőben soha nem fogadja el a koronát a török hatalomtól, bár erre, amint majd szó lesz még róla, többször is kísérlet történik. A magyar politikai kultúrában gyakorlatilag jól megfigyelhető alapelv, hogy a megosztottságban is igyekeztek megőrizni az ország virtuális egységét és szerves kapcsolatát a keresztény világgal. A Magyar Királyság katonai erőviszonyokból következő területi széttagolása megkerülhetetlen realitás lett. A Nyugati Királyságban (1570-ig hivatalosan két királya van az országnak, területük a Nyugati és Keleti Királyság; csak ezután nevezik a keleti részt Erdélyi Fejedelemségnek) azt mérlegelték a magyar rendek, hogy Buda helyett Esztergom vagy Székesfehérvár legyen-e a székváros, végül az 1536. évi országgyűlés Pozsony mellett döntött. A másik indíték az ország virtuális egységének megőrzésére az a meggyőződés volt, hogy a keresztény világ összefog az oszmánok ellen. Jól kifejezi ezt a váradi egyezmény megkötése 1538-ban. A megegyezés leszögezi, hogy V. Károly, János király és I. Ferdinánd egymást kölcsönösen testvérül fogadják, egymást kölcsönösen segítik és a koronát a koronázási jelvényekkel együtt János király visszaadja Ferdinándnak. Mindennek az indítéka abban rejlik, hogy 1538. február 8-án törökellenes szövetség jött létre Rómában a pápai állam, Velence és a Német-Római Birodalom között. Fráter György a két országrész jelentős politikusainak egy csoportjával együtt úgy számított, hogy megindul az ország oszmánok megszállta területeit visszafoglaló nemzetközi háború. A remény illúziónak bizonyult, a szultán válasza viszont drasztikus valóság. Több körülmény figyelmeztet rá, hogy noha Buda török megszállása katonai meggondolásból történt, Szulejmán teljesen tudatában volt a Magyar Királyság székvárosának politikai és rituális jelentőségével. Végső soron Buda török elfoglalásából következett, hogy a koronát és a koronázási jelvényeket János király özvegye átadta I. Ferdinándnak. Amint 1541 kora őszén János király özvegye a királlyá választott csecsemő János Zsigmonddal elindult Gyulafehérvárra, Fráter György az őt személy szerint lelkileg is megviselő és valóban katasztrofális helyzetből az egyedüli kiutat a váradi megegyezés alapján vélte megtalálni. Mivel V. Károly és I. Ferdinánd kötelezettséget vállalt, hogy török támadás esetén segítséget nyúj38
