Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Bessenyei József: Ami a budai tanács "árulása" után következett 23-36

sőt Bornemisza halála után özvegyével is pereskednie kellett az egykori budai bírónak a neki járó 300 forintért.

28 Ám mindezek ellenére Pálczánnak nem kellett feladnia a reményt, hogy valamilyen kárpótlásban részesül elvesztett javaiért. Az 1542. február 26-án megnyílt besztercebányai országgyűlésen is szóba került ugyanis Pálczán megsegítésének ügye. Az ország főrendjei a királyhoz felterjesztett memóriáiéba belefoglalták azt a kérést, hogy az uralkodó nyújtson segítséget a szerencsétlenül járt budai bírónak.

29 Ezt a király, válaszolva az országgyűlés felterjesztésére, meg is ígérte, ha megfelelő alkalom kínálkozik.

30 Ám Pálczán nem elégedett meg ennyivel. Míg az országgyűlés a király válaszára várt, ő folyamodványban fordult az uralkodóhoz, amelyben védelmet kért. Erre azért lett szüksége, mert a már említett szervitor, Szinyei László megfenyegette, azt a szolgáját pedig, aki a beiktatási parancsot szállította, Szinyei László és István meggyilkolta.

31 Pálczán ezután, júniusban - a városi számadáskönyv tanúsága szerint - Pozsonyt kereste fel, talán azért, hogy továbbmenve Bécsbe az adománylevél kiadását siettesse.

32 Majd Szepes vármegyét kérte, hogy szerezzen érvényt a királyi akaratnak, és iktassa be őt Saca birtokába. A vármegye emberei fel is keresték Wernert, aki azonban I. Ferdinánd oklevelét - ahogyan azt a vármegye emberei jelentették - bosszankodással és haraggal olvasta el, s amikor megkérdezték, milyen választ kíván adni arra, csak annyit mondott, hogy a következő vármegyei törvényszéken majd válaszol. Ezt azonban nem cselekedte meg, sőt ott le is tagadta, hogy ilyesmit ígért. Azt is megakadályozta, hogy a királynak ez ügyben Sáros megyéhez írott levelét bemutassák és felolvassák.

33 Werner taktikája végül eredményesnek bizonyult, és kitartóan adományt sürgető leveleivel célt ért;

34

1542. október l-jén Linzben kelt adománylevelében az uralkodó a hűtlen Semsey László összes javait neki juttatta.

35 S bár - jellemzően a kor hivatali ügyintézésének színvonalára - bizonyára egy korábbi parancs értelmében, I. Ferdinánd király 1542. október 9-i kelettel Pálczánnak is eladományozta a Semsey-örökséget, bizonyosak vagyunk abban, hogy Pálczán a nagy nehezen kiharcolt adománylevél kézhezvétele után sem költözhetett be a Kassához közeli Sacán lévő nemesi házba.

36 Bizonyára csekély vigaszt jelentett ebben a helyzetben, hogy 1542. november 23-án, mivel a felső-magyarországi szabad városok adóbehajtásában közreműködött, a kamara 62 forintot fizetett neki.

37 Ugyanakkor - komolyabb segítség gyanánt - évi 125 forintnyi összeg kiutalását is elrendelte az uralkodó, amelyet 1545-ben 200 forintra emelt, és pontos, hiánytalan kifizetéséről többször is gondoskodni igyekezett.

38 Azonban nyilvánvaló volt, hogy az elszenvedett károknak csak töredékéért lehetett ezen a módon Pálczánt kárpótolni. Ezért, igaz, csak évekkel később, I. Ferdinánd felszólította a kamarát, vizsgálja meg, milyen jövedelmekből vagy mekkora összeggel lehetséges a károk megtérítése. A kamara ekkor felszólította Pálczánt, írja össze mindazokat a javakat és pénzösszegeket, amelyeket Fráter György elrabolt tőle, amit ő meg is tett.

39 Veszteségeit azonban csak részben térítették meg,

40 majd a teljes kárpótlás ellensúlyozására évente fizetett járandóságát 300,1557-ben pedig 350 forintra emelte fel I. Ferdinánd.

41 Ám a király más módon is segítette hívét. 1543-ban kinevezte a besztercebányai harmincadhivatal élére, így Pálczán életpályája Besztercebányán folytatódott. Az őt kinevező parancs arról is rendelkezett, hogy a város megfelelő házról is gondoskodjon számára.

42 Nem sokkal később hősünk a magyarországi kereskedelemben egyre fontosabb szerepet játszó Nagyszombatba költözött át, ahol tisztséget is vállalt a város vezetésében: többször volt esküdt és bíró is. 1549ben még ott találjuk.

43 De ott sem tudott meggyökerezni, Pozsonyba vándorolt tovább, ahol 1550-ben elnyerte a polgárjogot.

44 Talán már a tervezett átköltözéssel hozható kapcsolatba egy Mosón vármegyei, Lajta folyó melletti rét megvásárlása 1548. december 8-án.

45 Pozsonyban kereskedőként is tevékenykedett, marhakereskedelemmel foglalkozott. Ez időből csupán kevés adatot ismerünk, azok mind egy 1550-ben megtörtént ügyre vonatkoznak. Akkor az ulmi Rot nevű kereskedő bécsi megbízottja (faktora), Christoph Lingkh, adóssága fejében lefoglaltatta, ahogyan akkor mondták, arestáltatta ökreit a magyaróvári vámon. Pálczán a kamarától kért 300 forintot adóssága megfizetésére, majd kiegyezett Lingkh-kel.

46 Mivel más adatot az ő neve alatt folyó kereskedelmi tevékenységről nem őriztek meg forrásaink, azt kell feltételeznünk, hogy üzleteit másokkal szövetkezve, az ő nevük alatt folytatta. így gondolták a kortársak is, amint ezt Dessewffy János kamaraelnöknek az uralkodóhoz intézett jelentéséből megtudjuk. Pálczán budai barátjával, 25