Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Bessenyei József: Ami a budai tanács "árulása" után következett 23-36
- a megmérgezett Werbőczy után -, valószínűleg 1542-ben ő is meghalt. 9 Fia, János, miután a bécsi egyetemen befejezte tanulmányait, nem is tért vissza a törökülte fővárosba, hanem Pozsonyban telepedett le. Először a szenei, majd a galgóci, végül az újhelyi harmincad írnokaként tevékenykedett, később Bánffy Lászlónál vállalt állást. 10 Miként atyja, ő is szoros kapcsolatban állt Nádasdy Tamással (aki a dunántúli főkapitányi, a horvát báni mellett a nádori tisztet is betöltötte), több bizalmas hangú levele maradt fenn, amelyet a nagyúrhoz intézett." Nádasdy pedig közbenjárt a Magyar Kamaránál az ifjabb Turkovith érdekében. 12 Amikor Bánffy László szolgálata után vissza akart kerülni a kamarához, törekvését az erdélyi püspök igen támogatta. 13 Életéről 1570-ből származik utolsó adat, ekkortájt eshetett halála. 14 A török párt vezetője a tanácsban az a Tétényi István lehetett, aki 1543-ban, tehát Turkovith halála után a városbírói tisztet viselte, s fiával, Péterrel és testvérével, Jánossal együtt Szent György téri házában élt. Birtokait is megőrizte, annál is inkább, mert idő közben török szpáhi lett... Rajta kívül 1547-ben Budán élt még Zalai Tamás és Kalmár Bereck, akik valószínűleg 1541-ben a tanács tagjai voltak. Egy másik feltételezett tanácstag, Barkas Péter családjából is tartózkodtak a török időkben a városban. 15 Az ellenkező oldalon állók vezéregyéniségét minden bizonnyal Pálczán Péterben tisztelhetjük. 16 Ő, aki a korábbi években, már egészen fiatal korától többször viselte a főbírói tisztet, ekkor kisbíró volt. Szédületes karrierjét nem kis részben udvari kapcsolatainak köszönhette. Felesége Péter káplánnak, János király kápolnamesterének nővére volt. 17 Fráter György barátságába fogadta, később fiát Szapolyai János és a Barát tartotta keresztvíz alá. 18 János király alatt többször viselte a bírói tisztet, s az uralkodó több birtokadományban is részesítette. 19 Szapolyai halála után azonban Pálczán, aki a Szerémségből éppen a török elől menekült Budára, szakított a törökbarát koncepcióval, és a főváros átadási tervének egyik kidolgozója lett. A terv meghiúsulása után először arra gondolt, hogy bezárkózik házába, azt kivont karddal védelmezi Fráter György katonáitól, egészen haláláig, s csak később engedett józanabb barátja, Bácsi Benedek rábeszélésének, s a kiskapun át, amelynek kulcsát magánál tartotta, elmenekült. 20 Családja azonban a városban rekedt, ők Fráter György börtönében lelték halálukat. Vagyona is a Barát kezére került. 21 Pálczán menekülésének útja kelet felé vezetett, 1541 decemberében Patakon találjuk, majd Eperjesre ment, immár Perényi Péter ajánlólevelével, aki a város vendégszeretetébe és jóindulatába ajánlotta az egykori budai városbírót. 22 Nem sokkal később pedig Besztercebányán kerül szemünk elé. Tudjuk, hogy ezekben a drámai hetekben nemcsak Perényi támogatására számíthatott. Szolgálataiért és elvesztett vagyona kárpótlásául ígéretet nyert I. Ferdinánd királytól a hűtlenségbe esett Semsey László birtokaira, amelyek az Abaúj vármegyei Sacán voltak. A király meg is parancsolta Wemer György sárosi kapitánynak (Saca ugyanis Sáros vár tartozékát képezte), hogy a birtokot adja át Pálczánnak. Werner 1541. november 16-án kelt válaszában alig leplezett módon szembehelyezkedett a királyi paranccsal. Méltatlankodva azt közölte az uralkodóval, hogy ő már korábban kérte magának azt a birtokot, s még mielőtt kérésére választ kapott volna jött meg ez az átadást elrendelő parancs. Nem tartaná szerencsésnek a birtok Pálczánnak juttatását, hiszen lehetséges, hogy őt a kassaiaktól meg kellene védelmezni, mivel ő arra nem elég erős. Ezért inkább magának kéri a birtok adományozását. 23 Közben az erőszakosságáról hírhedt Serédy Gáspár két szervitora, Szinyei István és Szinyei László - mint örökösök - is bejelentették igényüket a birtokra. 24 Wemer más módon is keresztezte Pálczán cselekedeteit. Az történt ugyanis, hogy Pálczán sógora, Péter káplán Budáról magával vitte a királyi kápolna kincseit Eperjesre. Mivel Pálczán valamilyen vagyoni vitában állt vele, az eperjesi bíróval árestáltatta, azaz zár alá vettette a kincseket. Amikor ez Werner tudomására jutott, ő a kincseket azonnal lefoglaltatta, s a továbbiakra nézve a királytól kért utasítást. 25 Az ügy további részletei nem ismertek, az azonban bizonyos, hogy Pálczán nem jutott a kincsek birtokába, mert azokat még 1545-ben is Eperjesen őrizték. 26 Ekkor Ferdinánd király más módot próbált keresni vagyona vesztett híve kárpótlására. 1542. február 22én Speyerben kelt oklevele tanúsága szerint megengedte, hogy Pálczán és három társa, mint a budai Krisztus Szent Teste Társulat egyedül életben maradt tagjai, a társulat Nürnbergben elhelyezett tőkéjének esedékes kamatait felvehessék és maguk közt egyenlő részben feloszthassák. 27 Pálczánnak azonban ezzel sem volt szerencséje. Az egyik életben maradt, Bornemisza Gergely nem adta át neki az őt megillető részt, 24
