Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Bessenyei József: Ami a budai tanács "árulása" után következett 23-36

BESSENYEI JÓZSEF AMI A BUDAI TANÁCS „ÁRULÁSA" UTÁN KÖVETKEZETT A mohácsi csatavesztést követő években Buda lakóinak több ízben kellett városukat kisebb-nagyobb csoportokban elhagyni. Miután hírét vette a magyar sereg s az uralkodó vesztének, Mária királyné és a főváros német polgársága hanyatt-homlok elmenekült. Az első alkalommal Budán rövid időre megjelent török szultánt majdhogynem üres város fogadta.

1 A török elmenetele, majd I. Ferdinánd király bevonulása után nagy többségük visszatért ugyan, de reményeik hiábavalónak bizonyultak, ottlétük napjai meg voltak számlálva. 1529. szeptember 8-án, amikor Buda újra török kézre jutott, a város német polgárságának egy részét - akik ígéretet kaptak a szabad elvonulásra, miután elhagyták a várat - a törökök kíméletlenül legyilkolták. De azok sem jártak jobban, akik életben maradtak, őket János király telepítette ki.

2 Nem sok idő elteltével II. Szulejmán szultán harmadszor is meglátogatta a magyar fővárost, ezúttal véglegesen birtokba is vette. Ehhez az eseményhez köthető a harmadik, a legnagyobb menekülési hullám (amelyet Izabella királyné udvarának elvonulása is súlyosbított), amely után a főváros addigi ipara és kereskedelme hanyatlani kezdett, és néhány év alatt csaknem egy balkáni garnizon szintjére süllyedt. Az alábbiakban e harmadik menekülthullám néhány nevezetes kárvallottjával kívánok foglalkozni, kiemelve korábbi kapcsolatukat a királyi udvarral, a palotával. Természetesen csak röviden tudom ismertetni életútjukat, ám remélem, hogy derékba tört sorsuk bemutatása során egyéni életükön túlmutató összefüggések is felismerhetők lesznek. Hiszen az ő történetük társaik sorsfordulatait is érzékelteti, vagyis a nagy történelmi viharok áldozatául esett ember sorsát. S azt is megfigyelhetjük, hogy Habsburg Ferdinánd magyar királyként milyen intézkedéseket tett sanyarú sorsra jutott hívei érdekében. Lássuk tehát a város vezetőit! Buda 1541. évi ostroma idején a 12 tagú tanács (amelynek élén a főbíró állt, adminisztrációját pedig a város jegyzője intézte) többsége a törökkel szembenálló Habsburg-párthoz húzott. De a városban léteztek törökpártiak is, akik éppen a hódítók uralmától várták karrierjük kiteljesedését. A Habsburg-pártiak - akiknek élén az özvegy királyné, Izabella állt - ötlöttek ki, hogy a fővárost átadják az ostromló keresztény seregnek. Ám az akció kudarcba fulladt, a titokban beengedett katonákat felfedezték a várbeliek, s kíméletlenül lemészárolták őket. A balul sikerült akció szervezőinek is menekülniük kellett. Ez nem mindegyiküknek sikerült, az egyik vezetőt, Bácsi Ferencet Fráter György elfogatta, s felnégyeltette.

3 De felesége és fia megmenekült, őket a későbbiekben a Ferdinánd király által felállított Magyar Kamara rendszeresen támogatta, az özvegyet először heti száz dénárral, majd élete végéig évi száz forinttal.

4 Más, jelentős adományban is részesültek, Trencsénben az úgynevezett királyi házat kapták meg az uralkodótól, amely minden adótól mentesült.

5 Bácsi özvegye második házassága alkalmából is kapott ajándékot, 125 forintot.

6 Fiát, az 1538-ban a bécsi egyetemre beiratkozott Jánost még 1565-ben is segítette a kamara.

7 Akik életben maradtak, azok közül nem mindenki menekült el, hiszen voltak közöttük törökpártiak is. Róluk csak egészen röviden szólok. A főbíró, a volt kincstári tisztviselő Turkovith Miklós - a jól tájékozott Memoria Rerum... című emlékirat szerint - az ostrom idején annyira beteg volt, hogy nem is kelhetett fel ágyából.

8 Igaz viszont, hogy a főváros török kézre kerülése után, felgyógyulván, Werbőczy István (János király főkancellárja) mellett maradt bírónak. Nem sokáig töltötte be azonban ezt a tisztet, mert hamarosan 23