Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Bessenyei József: Ami a budai tanács "árulása" után következett 23-36

Pálczán mellett a tanács legismertebb tagja, aki rövid emlékiratban össze is foglalta a nevezetes „árulás" történetét, Bornemisza Tamás. Emlékiratában leírja, hogy miután ő Roggendorff táborába menekült, családját felajánlották a szultánnak, ám az nem fogadta el ezt az ajándékot, hanem - a nagy győzelem feletti örömében - mindenkinek megkegyelmezett. Azonban kereskedéssel szerzett nagy vagyonát Bornemisza elvesztette. Barátja, Hans Paur és sógora, a bécsi polgár Michael Weiss (akit a magyarországi források Fejér Mihályként is említenek) segítségével folytatta a kereskedést, már az 1542. évi harmincadnaplóban találkozunk nevével. I. Ferdinánd király udvara hathatósan támogatta, az uralkodó megengedte, hogy budai polgárijogait továbbra is gyakorolhassa, ennek értelmében áruját Bécsbe szállíthatta, ott eladhatta vagy cserélhette, onnan cikkeit Budára, Budáról Ptujba, Velencébe, Lengyelországba, Moldvába, I. Ferdinánd birodalmának tartományaiba, Morvaországba és Csehországba is elvüiette, s ott a kereskedést gyakorolhatta. Jövedelmező hadiszállításokban is részeltették. Miután Weiss elhunyt, 1550-ben Bornemisza is felvetette magát (Pálczánnal együtt) a pozsonyi polgárok közé, hogy azokat a hátrányokat, amelyek a bécsi rokonság megszűntével keletkeztek, legalább részben kiegyenlítse. Bornemiszának két leányáról tudunk. Katalin férje, Hans Lieknecht (alias Schrangl) bécsi polgár, kereskedő volt, a másik leány férje, Gerhard Mellen 1556-59 között Bornemisza társa. Mellen halála után Bornemisza pozsonyi házát eladta a kamarának harmincadhivatal céljára, s 1573-ban, miután az eladást nyélbe ütötte, Nagyszombatba költözött. Itt másodszor is megnősült, választottja Kebel Zsófia volt, az egyik legtekintélyesebb nagyszombati polgár, Zsámboky Péter özvegye. Zsófia asszony öt gyermeket vitt a házasságba, közülük az egyetlen fiú a művelődéstörténetünk lapjairóljói ismert Zsámboky János, a hírneves humanista, könyvgyűjtő, a Habsburgok udvari történetírója vált ismertté. Ekkor azonban Bornemisza egészsége már annyira megromlott, hogy felhagyott a kereskedéssel. 1580. július elején hunyt el. Végrendeletében két nagyszombati házáról és értékes ékszerekről rendelkezett.

60 Névrokona, Bornemisza Gergely kitűnő udvari (és kamarai) kapcsolatokkal rendelkezett, nem véletlen, hogy a tanács tagjai éppen őt küldték ki Roggendorff táborába, hogy a vár átadásának feltételeiről tárgyaljon. Tudjuk róla, hogy Nádasdy Tamással ő is kapcsolatot tartott fenn, Várdai Pál esztergomi érseknek pedig pénzt kölcsönzött.

61 Maylád István, II. Lajos király egykori főasztalnokmestere, a későbbi erdélyi vajda, amikor 1528-ban Erdélybe ment, nála hagyta kardját megőrzésre.

62 Verancsics Antal királyi titkárral, a későbbi esztergomi érsekkel pedig olyan bensőséges volt a viszonya, hogy Verancsics 1540-ben, amikor elhagyta a királyi udvart, az ő gondjaira bízta Orsolyát, a budai polgárasszonyt, aki fiút szült neki, sőt a gyermeket is az ő oltalmába ajánlotta.

63 Ám ennek a bizalmi feladatnak nem tudott megfelelni, mivel hamarosan a saját családját hátrahagyva neki magának is távoznia kellett a fővárosból. Roggendorff táborába futott, s ott előrelátó kereskedőként biztosító oklevelet íratott arról, hogy az uralkodó gondoskodni fog kárai megtérítéséről. Talán ennek fejében nyert adományul 1542-ben -100 forintnyi segélyen túl - négy birtokot Pilis vármegyében, amelyeknek - mivel Budát nem sikerült visszavívni a töröktől - nem vehette hasznát.

64 A következő évben azért könyörgött I. Ferdinándnak, hogy korábban, 1526-ban, a mohácsi csatavesztés hírére kitört pánikszerű menekülés során elszenvedett több mint 3000 forint kára megtérítéseképpen, és a Roggendorff által írt biztosító levélnek megfelelően, engedélyezzen neki vámmentességet, hogy a kereskedelemmel életét fenn tudja tartani.

65 Ezt három évre, évi 500 forint értékben meg is kapta,

66 majd az uralkodó szolgálatába fogadta, udvari ember, aulicus lett.

67 Később a Forgách grófok kínálták meg tiszttartói állással, azt azonban betegsége miatt nem tudta betölteni.

68 Harmincad-felügyelőként sem szolgálhatott hosszú ideig, betegsége miatt 1550-ben felmentését kellett kérnie ebből a tisztből, sőt hogy megélhessen, segélyért folyamodott, aminek megadását az uralkodó javasolta.

69 Anyagi helyzetének romlását mutatja, hogy házát 200 forintért el kellett zálogosítania Muthnoky Mihálynál, s visszaváltására nem volt képes.

70 Állapota 1552 februárjában súlyosra fordult, s októberben már özvegye kérte hátrahagyott adósságainak megfizetését a kamarától, amit utolsó királyi kegynyilvánításként az uralkodó ugyancsak támogatott.

71 A városi tanácsnak az „árulás"-ban részt vett többi tagjáról, Siri Imréről, Szabó Imréről és a jegyzőről, Borbás deákról semmit sem árulnak el a források. Feltehetően az ostrom körüli végzetterhes napokban lelték halálukat. Követni tudjuk viszont az események további három, tanácstagságot akkor éppen nem viselt nevezetes szereplőjének sorsát. 27