Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Bessenyei József: Ami a budai tanács "árulása" után következett 23-36
Bornemisza Tamással, annak vejével, a bécsi Joannes SchrangUal, a szintén bécsi Wolfgang Kremerrel és a lembergi Laurentius Langh-gal alkottak kereskedőtársaságot, s Pálczánnak az üzletben 30 000 arany forintja feküdt. 47 Két tiltást is ismerünk, amelyekből kereskedelmi tevékenységére következtethetünk, mindkettő halála után keletkezett. Az egyiket Barbara Rausherin tette, egy csekély összegről, 28 forintról, 48 a másik tiltást pedig egy szintén filetinci származású kereskedő, Gerdák István tette, összeg nélkül. 49 Ezenfelül több ingatlanügyletéről is van adat. így 1553-ból fennmaradt egy tiltakozása, amelyben sérelmezi, hogy a pozsonyi bíró és más polgárok átadtak egy, a malmához tartozó szántóföldet valakinek szőlőtelepítés céljára. 50 1557-ből két ingatlanvásárlása ismert. Február 21-én Budai Jánostól (akit, mivel II. Lajos király törvénytelen fia volt, Királyfia Jánosként is említenek a források) vásárolta meg házát, 51 majd egy hónappal később Szakállas Mátyás özvegye, Anasztázia asszony adta el neki a pozsonyi külvárosban lévő házacskáját, amely az övével volt szomszédos. 52 Mindezeken felül Pálczánnak ekkor már szőlői is voltak. A szőlőkről (amelyek talán azonosak az 1553-tól birtokoltakkal) annyit tudunk, hogy a dévényi Fwngh nevű szőlőhegyen feküdtek, Szentkút mellett, az egyik oldalról Kerekes Gergely pozsonyi polgáréval, a másik oldalról a pozsonyi várhoz tartozó szőlőkkel voltak határosak, s azokhoz kőház, malom (vagy malmok), rétek, kertek, halastavak is tartoztak. A szőlők értékét is ismerjük, halála előtt ugyanis eladta azokat Bornemisza Tamás vejének, Gerhard Mellennek 250 forintért. 53 Más forrásból is tudjuk, hogy Pálczán betegsége miatt vissza akart vonulni a gazdálkodástól. 1556. október 30-án ugyanis megjelent a pozsonyi tanács előtt, Kisserényi Pál és Pécsi Kis Péter deák kíséretében, és előadta, hogy élemedett kora és betegsége miatt fel akarja adni a pozsonyi polgárjogot, összes javait, beleértve borát is, el kívánja adni. A bíró a kérésre azt válaszolta, hogy amennyiben Pálczán lemond pozsonyi polgárjogáról, az eladás nem valósulhat meg. Pálczán erre azt válaszolta, hogy el kell olvasni az 1546. évi artikulust (annak 41. paragafusa ugyanis kimondja, hogy „Az elmenekült nemesek a szabad városokban ezután minden királyi adó és dézsma fizetése és a városi bírák bíráskodása alól mentesek legyenek"). Reichentaller bíró erre azzal replikázott, hogy a következő artikulusokat is el kell olvasni. Feltehetően a 4. paragrafusra gondolt, amelynek értelmében „és kivévén azokat, a kik a szabad városokban már önként a polgárok közé állottak, és a városok terheit önként elvállalták". Pálczán erre elvesztette türelmét, s egy cifra káromkodás után, melyet az irat magyar nyelven tartott fenn („te khuetha nyemeth soha nem paranczols ennekhem"), becsapta az ajtót és elrohant. 54 -A jelenet nemcsak a nemesi és a pozsonyi polgári jogfelfogás ellentétét festi érzékletesen, de Pálczán kapcsolatrendszerére is némi világot vet. A fontos tárgyalásra őt elkísérő két férfiú jelképezi azt a társadalmi környezetet, amelyben forgott, amelynek segítségére számíthatott. Pécsi Kis Péterről, egy hadtudományi mű szerzőjéről, aki Oláh Miklós érsek familiárisa volt és közjegyzőként tevékenykedett, más forrásokból is tudjuk, hogy Pálczán barátja volt, akit halálos betegségében is hívott, hogy legyen mellette. 55 Kisserényi Pálnak, a pozsinyi Kisserényi Ferenc kamarai számadásmester és tanácsos fiának a Spitall Gassén volt háza, s a Magyar Kamara írnokaként (regestrator) tevékenykedett. Emellett még egy forrás érzékelteti Pálczán pozsonyi kapcsolatrendszerét. Ez egy választott bírák által kiadott oklevél, a szintén budai menekült Drayling Tamás adóssága tárgyában (a bírák döntése értelmében az adósságot leánya, Lucia kell hogy kifizesse). A választott bírák a következők: „Petrus Palchan, quondam civitatis Budensis judex, ac Joannes SafFar Posoniensis, et Andreas Kalamar, Laurentius Wasaros, Gregorius Hwzar, et Albertus Tharchay junior, cives Posonienses, tanquam arbitrii et electi designati homines". 56 Sáfár Jánosról tudjuk, hogy a szempci harmincadosi hivatalt viselte, egyébként Pálczán egyik rokonának, Filetinszky Gábornak volt a sógora. 57 A többiek ismert pozsonyi kereskedők, ketten közülük - akárcsak Pálczán - menekültek, Huszár Gergely és Tharchay Albert Székesfehérvárt kényszerültek elhagyni a török hódítás miatt. 58 Pálczán halálának körülményeivel, az azt követő vizsgálattal nem foglalkozom, az már a korábbi szakirodalomból, elsősorban Gárdonyi Albert és Takáts Sándor munkáiból ismert, Pálczán rokonságának bemutatásától is eltekintek, mert azt a Kubinyi Emlékkönyvben megjelenés előtt álló tanulmányomban ismertettem. 59 26
