Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kugler, Georg: A középkori lovagrendektől a modern érdemrendig 81-87

a rendalapító nevének kezdőbetűi olvashatók: MT, körülötte pedig a jelmondat: PUBLICUM MERITORUM PRAEMIUM (nyilvános jutalom az érdemekért). Az érdemrend hátoldalán a rend nevének rövidítése áll babérkoszorúba fogva: STO.STRI.AP. (Sancto Stephano Regi Apostolico; Apostoli Szent István király). A nagykeresztet tartó nyaklánc szemei a stilizált magyar királyi koronát, illetve az SS (Sanctus Stephanus) és MT (Mária Terézia) monogramot ábrázolták felváltva. A láncot természetesen csak az ornátushoz hordták. A katonai Mária Terézia-lovagrendhez hasonlóan itt is megszabták, hogyan kell viselni a jelvényt az udvari díszruhán, a katonai uniformison és a civil öltözéken stb.: a nagykeresztet vállövön, a hozzá tartozó csillaggal, a középkeresztet a nyakban, a lovagi keresztet hurokszalagon vagy háromszögletű szalagon az ruhára tűzve. Az utóbbi bíbor színű volt, sötétzöld szegélycsíkkal. Az öltözék fő darabja a zöld bársony köpeny volt, arany tölgylomb-motívumokkal gazdagon hímzett és műhermelinnel díszített szegéllyel. A köpenyt (lásd a 99. oldalon) karmazsinvörös tafotával bélelték. A gallér a köpennyel megegyező bársonyból készült, azonos szegélydíszítéssel, a közepén arannyal és ezüsttel hímzett stilizált nagykereszttel. Az alsóruhát egy karmazsinvörös bársonyból készült váll-lepel (Skapulier) alkotja. Ha viselője a nagykereszt tulajdonosa volt, a skapuláré teljes felületét arannyal hímzett tölgylomb-motívumok borították. Az alacsonyabb rangúak váll-leple dísztelenebb. A kalpag is ugyanabból a zöld bársonyból készült, ugyancsak arany hímzéssel és műhermelin-szegéllyel, a homlok fölött kócsagtollal. Az egyenruhához tartozó piros selyemharisnyából és az arannyal hímzett zöld bársonycipőből egy sem maradt fenn, de korabeli festmények alapján fogalmat alkothatunk róluk. A rend alapításakor a ruhatárat 20 nagykeresztes, 30 középkeresztes és 50 kiskeresztes ornátus alkotta. A díszöltözékeket a Szent István-rend saját ruhatárnokának gondjaira bízták, és ezzel mind a személyt, mind a helyszínt illetően elkülönítették az aranygyapjas rend ruhatárától. 1796 óta viszont a Szent István-rend ruhatárát ugyanaz a polgári származású szabó, Joseph Schuhmann gondozta, aki 1811 után az aranygyapjas rend ruhatáráért is felelt. 1809. január 8-án, a Lipót-rend megalapításának ünnepségén, továbbá 1810. március l-jén, Mária Ludovika (Marie Louise) főhercegnő és Napóleon bécsi esküvőjén mind a négy osztrák lovagrend (az aranygyapjas, a katonai Mária Terézia-, a Ferenc József- és a Lipót-rend) képviselője, a több mint 200 lovag együttesen, ornátusban vonult fel, ezzel is hangsúlyozva és nyilvánvalóvá téve az osztrák császári udvar hatalmát és fényét. A Szent István-rend ornátusát hivatalosan 1812-es ünnepségén viselték utoljára. A színjátéknak több mint 100 rendi egyenruhás résztvevője volt. A pompázatos darabokat csak 15 évvel később, a Lipót-rend ünnepi gyűlése alkalmából vették elő ismét, utoljára. Az I. világháború után a rendi ruhatárak Magyarországra kerültek, öt öltözet kivételével, melyeket ma is Ausztriában őriznek.

3 (Fordította: Gabos Erika) JEGYZETEK 1. A Monturdepot a Mária Terézia által alapított udvari ruharaktár volt, amelyben a különböző díszöltözékeket, egyenruhákat és lakájlivréket őrizték. Helye a Burgban volt, ahol ma mint a Kunsthistorisches Museum ruhagyűjteménye működik és gyarapodik különböző, az udvari élethez kapcsolódó öltözékekkel. (F. D. K.) 2. Lásd kötetünkben F. Dózsa Katalin cikkét a 95-104. oldalon. 3. Sajnos a királyi palotában őrizték őket, ahol a II. világháború alatt elpusztultak. 87