Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - F. Dózsa Katalin: Az udvari díszruha története 95-104

A XVIII. században az udvari öltözék jelentősen átalakult, s már nem volt külön engedélyre szükség viseletéhez. A század közepétől a justaucorps helyett elöl elkerekített szárnyú színes selyemfrakkot viseltek az urak szegélydíszítéssel vagy rokokó ízlésű, könnyedebb színes selyem- és fémfonalas virágmintás hímzéssel. Különösen a meglehetősen nagy gombok voltak finoman hímezve. Ezt grand habit de cowrnak vagy habit á lafrançaise-nek hívták. Az 1780-as években alapanyaga sötétkék, sötétlila, sötétbarna, sokszor mintásán szőtt bársony, a széleket naturálisan hímzett mezei virágcsokrok, pipacsok, búzavirágok, sőt búzakalászágak szegélyezték. A század végén hasonló sötét színű szövet is lehetett az alapanyag. Ilyen bársony- vagy selyemfrakkokat francia műhelyekben előre kiszabtak, majd minta szerint kivarrtak, s félig készen, kihímezve árultak. A helyi szabónak csupán össze kellett varrnia ezeket, a megrendelő alakjához igazítva. Éppen ezért sokszor a hímzés egy része is a varrásba került, ha a megrendelő karcsúbb volt, mint az előre kiszabott darab. Jó üzlet lehetett ezeknek az úgynevezett francia öltözékeknek a gyártása, mert a rokokó ízlésű, vi3.3.32. Udvari ruha uszálya, 1867-1916. Augusztaföhercegnő rágmintákkal hímzett bársony udvari frakkot Európa viselte 1916-ban ív. Károly koronázásán. szinte minden udvarában átvették, s az 1820-as évekig apró változtatásokkal hordták. A XVIII-XIX. század fordulóján Franciaországban az udvari viseletekjelentősen megújultak. Érdekes módon már a francia forradalom alatt is új díszruhákat írtak elő a tisztségviselők számára, s ezek terveit nem kisebb művészek, mint Jaques Louis David (1748-1825) vagy Jean Baptiste Isabey (1767-1855) készítették.

4 1804-ben nagy pompa közepette császárrá koronázták Napóleont. A koronázási díszruhák tervezésére Isabey-t kérték fel. A férfiöltözékek sötét bársony vagy szövet - gyakran fekete szövet - alapon arany- és ezüsthímzésűek voltak, legfeljebb egy vagy két színnel kiegészítve. Mintázatuk elvontabb, klasszikusabb, mint a késő rokokó frakkoké. Szabásuk kétféle volt: az egyik típus elöl elkerekített XVIII. századi frakk, a másik elöl nyitott, de térdig érő kabát, a justaucorps átalakított változata, amelyet széles öv szorított a derékhoz. A női ruhák formái - mint mindig - az uralkodó divatot követték, historizálók, ezen belül antikizálók voltak. A hellenisztikus előképeket utánzó keskeny, testre simuló forma voltjellemző, mell alá érő derékrésszel, a mély kivágást Medici-gallér-szerű fodor keretezte, az ujjak a német reneszánszot idézve buggyosak. A ruha fehér selyemmuszlinból vagy tüllből készült, arannyal vagy ezüsttel hímezve, és fölé a derékhoz hátul egy vörös, zöld, kék arannyal vagy ezüsttel hímzett bársonyból készült hosszú uszály kapcsolódott. A restauráció korában (1814-1830) az udvari viseleteket pontosan meghatározták, mivel igyekeztek mindent - köztük az etikettet is - úgy visszaállítani, ahogy az a forradalom előtt volt. 1830-tól Orléans-i Fülöp, a polgárkirály udvarában viszont már nem volt kötelező az udvari viselet, inkább divatkérdéssé vált, ezáltal szabadabb és népszerű viseletté, nem csupán udvari ünnepségek, de különböző más, fényes, nem udvari összejövetelek (bál, fogadás, a tudományos akadémia díszülése stb.) alkalmával. A bécsi udvarban a XVII. században jelent meg az udvari viselet, az úgynevezett spanische Manteltracht, ami szó szerint spanyol köpenyviseletet jelent, bár valószínűleg helyesebb, ha spanyol öltözéknek fordítjuk. 96