Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

FÜGGELÉK - Katalógus 547-583

3.3.46. Ismeretlen mester (XIX. század vége): Koronázási emlék a miniszterek portréjával, 1867. Bronz, kőnyomatos papírtokban, átmérő: tok: 8 cm, érem: 2 cm. BTM Fővárosi Képtár, lt. sz.: 23.045. 3.3.47. Peter Johann Nepomuk Geiger (1805-1880): Vajk megkeresztelése, 1854 körül. Papír, vízfestmény, 52 * 70 cm. BTM Fővárosi Képtár, lt. sz.: 16.325. 3.3.48. Zala György (1858-1937): Andrássy Gyula gróf mellszobra, 1902. Bronz, 94 cm. Jelzés a jobb vállon hátul: „Zala György 1902". MNG,lt.sz.:96.1-N. Irodalom: Der Traum, 1996,471., kat. sz.: 12.15. Zala 1894-ben megbízást kapott id. gróf Andrássy Gyula lovasszobrának megmintázására. Terve 1901 őszén készen állt. A sikeres terv ismeretében a királyi várpalota épitőbizottsága felkérte Andrássy mellszobrának elkészítésére, melyet az új krisztinavárosi szárnyban az első emeleti előcsarnokban (a fejedelmi vendégek várócsarnokában) helyeztek el, egy márványkandallón. Zala a gróf arcvonásainak hű tolmácsolására törekedett. Az öltözék csak nagyvonalúan jelzett, ezzel szemben aprólékosan mintázott a díszes kivitelű, csatos mentekötő, amelynek íve keretbefoglalja Andrássy arcát. A gondolatokba merült államférfi sikerült képmását mindössze az aranygyapjas rend ékesíti. (Sz. G.) 3.3.49. Kovács Mihály (1818-1892): Erzsébet királyné, 1869. Vászon, olaj, 255 * 159 cm. Jelzés balra: „Kovács Mihály Erzsébet királyné 1869". BTM Fővárosi Képtár, lt. sz.: 1017/00. 3.4. A BUDAI VÁR MINT KIRÁLYI REZIDENCIA I. Ferenc József sokat tartózkodott Budán gyönyörű hitvesével, aki mindig igyekezett kimutatni szeretetét a magyarok iránt. Erzsébet 1868-ban a budai palotában szülte meg negyedik gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt (1868-1924), a „magyar kislányt". A királyi pár jelenléte fellendítette Budapest társadalmi életét, emelte a város nemzetközi elismertségét. Ha nem is minden évben, de gyakran rendeztek Budán is udvari bált. Hétfőn és csütörtökön általános kihallgatást tartottak, amelyre a palota földszintjén lévő kabinetirodában lehetett jelentkezni. I. Ferenc József hetente három-négy alkalommal délután hat órakor a kiválasztottakkal (helyhiány miatt legfeljebb 30 személlyel) az udvari ebédek alkalmával találkozott. Az egy órán át tartó, tíz fogásos ebédet „cercle", vagyis uralkodói beszélgetés követte a Kék teremben. A királyné mindennap a kertben sétált - ha jeges volt az út, legfeljebb pallókat fektettek le -, a magánlakosztályában senkit sem fogadott. A királyi palota hivatalos események színhelye is volt. Rudolf trónörökös (1858-1889) a budai királyi palotában fogadta eljegyzése alkalmából a hivatalos küldöttségeket, 1881-ben a trónörökös és felesége, Stefánia belga hercegnő (1864-1945) ünnepélyes keretek között vonult be a Várba. 1889-ben Naszreddin perzsa sah (1848-1896) kíséretével Budapestre látogatott, de a magas rangú vendégeket az Angol Királynő Szállóban kellett elszállásolni. 1892-ben, I. Ferenc József 25 éves uralkodásánakjubileumi ünnepségein egyértelműen bizonyossá vált, a királyi palota nem képes az uralkodói reprezentáció igényeinek megfelelni... Az új palota alapkövét 1896. június 6-án, a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából rendezett millenniumi ünnepségek keretében rakták le. A megújuló palota egyre több látogatót vonzott, 1897 szeptemberében II. (Hohenzollem) Vilmos német császár (1888-1918), majd I. (Hohenzollern-Sigmaringen) Károly román király (1881-1914) és felesége érkezett Budára. A pompázatos épületegyüttes azonban egyre kevésbé volt örömteli események helyszíne. 1908-ban a császár a kis trónteremben jelentette be Bosznia és Hercegovina okkupációját, s ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékét őrző múzeum. (H. Sz. A.) 3.4. A PALOTA ÉS AZ EGYHÁZ A királyi palotában lévő várkápolna mind a középkor, mind az újkor idején az egyházi események középpontja volt. A XVIII. században az első egyházi szertartás az ünnepélyes alapkőletétel volt, melyet a várkápolna felszentelése követett. 1770-ben a palotába érkező angolkisasszonyok és a Szent Zsigmond-prépostságot elnyerő csillagkeresztes lovagrendiek közös beiktatása is fényes külsőségek között zajlott. Évszázadokon át mégis a Szent Jobb jelenléte határozta meg és formálta az egyházi jelleget, Raguzából való visszakerülésével erősödött Szent István király tisztelete, amely abban is megnyilvánult, hogy a Szent Jobb részese lett a körmeneteknek, amelyeken a legfelsőbb világi és egyházi méltóság képviselői vettek részt, sőt kezdetben az országgyűlés megnyitásakor is kiállították. (Beké Margit) 3.4.1. Benczúr Gyula (1844-1920): Szent István felajánlja a koronát Máriának, 1887. Vászon, olaj, 133 x 76 cm. Jelzés balra lent: „Benczúr Gyula 1887". A királyi palota egykori gyűjteményéből. MNG.lt

. sz.: 59.152.T. 3.4.2. Ismeretlen mester: Jézus imádása, Brüsszel, 1520 körül. Falkárpit, színes selyem és aranyszálból szövött, 275 * 260 cm. A királyi palota egykori gyűjteményéből. IM, lt. sz.: 18.328. A királyi palota díszítése céljából vásárolták 1904-ben, majd 1914-ben I. Ferenc József király örök letétként az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta, abból az alkalomból, hogy elfogadta a Múzeum Barátok Egyesületének védnöhégét. 3.4.3. Kimnach László (1857-1906): Szent István király 860dik évi budai ünnepének emléklapja, 1860. Papír, ceruza, akvarell, tükörméret: 21 * 33 cm. MNMTKcs, lt. sz.: T.9304. 574