Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

FÜGGELÉK - Katalógus 547-583

2.2.26. A déli kerti díszlépcső sziklakerttel, 1912. Papír, nyomat. Megjelent: HAUSZMANN, 1912,24. kép. BTM Kiscelli Múzeum, lt. sz.: 57.32.1. (neg. sz.: 6886/6x9.). 2.2.27. Hauszmann Alajos (1847-1926): A kert bejárata a Szent György tér felől, é. n. Papír, tus, akvarell, 49 x 71 cm. BTM Kiscelli Múzeum, It. sz.: F.115/A. 2.2.28. A palota keleti homlokzata előtti kert részlete szőnyegágyakkal, háttérben az Országházzal, 1929. Fénykép. Balogh Rudolf (1879-1944) felvétele. BTM Kiscelli Múzeum, lt. sz.: 67.978. 2.2.29. Támfal-díszépítmény kúttal, a Szarvas tér közelében, 1900 körül. Fénykép. Ismeretlen felvétele. Megjelent: HAUSZMANN, 1900a. 2.2.30. A keleti falszorosban létesített kert neoreneszánsz szökőkúttal, 1920-as évek. Fénykép. Ismeretlen felvétele. BTM Kiscelli Múzeum, lt. sz.: 906/9x12. 2.2.31. HauszmannAlajos (1847-1926): A lebontott fegyvertár (Zeughaus) kapujából készített díszkút, é. n. Fénykép. Ismeretlen felvétele. BTM Kiscelli Múzeum, lt. sz.: 906/9x12. 2.2.32. Grotta-alagút és sziklakert a rondella mellett, 1906. Fénykép. Balogh Rudolf (1879-1944) felvétele. Vasárnapi Újság, 1906. 2.2.33. Csapody Vera (1890-1985): A kormányzóról elnevezett orchidea-hibrid (Laeliocattleya 'Horthy Miklós'), 1940. Papír, akvarell, 30 x 22 cm. Magántulajdon. 2.2.34. Csapody Vera (1890-1985): Orchidea-hibrid (Vanda Montenuovi) a Várkert orchidea-házából, 1939. Papír, akvarell, 30 * 22 cm. Magántulajdon. 2.3. A PALOTA ÚJJÁÉPÍTÉSE 1945 UTÁN A háború után a megkezdődött a romok eltakarítása, és az ásatás. A régészek figyelmét már 1943-ban felkeltették azok a Mátyás-korabeli vörös márvány kőtöredékek, amelyek a palota kertjében létesített légoltalmi víztározók ásása közben kerültek elő. Az első mintavételek 1946-ban történtek, majd 1948-tól megkezdődött a rendszeres ásatás is, melynek első szakasza 1962-63-ig tartott Gerevich László (1911-1997), a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója vezetésével. Az újjáépítés előtt két kérdést kellett eldönteni: milyen célra használják a jövőben a királyi palotát, megmaradjon-e politikai, katonai központként, és visszaállítsák-e az Ybl-Hauszmannféle formában. Kétségtelen, hogy bár egyes részei nagyon megsérültek, rekonstruálni lehetett volna. 1949-ben - Janáky István (1901-1966) és Perényi Imre (1913-) építészek vezetésével a Magasépítési Tervező Intézetet (MATI) egy tanulmánytervet készített a palotaegyüttes újjáépítéséről. Ebben a kormány tagjai számára dolgozó és fogadószobákat, elnöki rezidenciát alakítottak volna ki, és itt akarták elhelyezni, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottságát és a Központi Vezetőségét. A tanulmányterv alapgondolata az volt, hogy a helyreállítás során a művészettörténeti szempontból becsült létesítményeket a feltárt középkori maradványok, Mária Terézia barokk palotája, Ybl Miklós tervei - össze kell hangolni az új feladatokkal. Az 1949. december 11-i XXV sz. törvény rendelkezett az újjáépítésről. 1954-ben anyagi okokból leállították az építkezést, majd 1959-ben indították újra. Az épületek napjainkban is meglévő funkcionális felosztása csak 1960-ban tisztázódott, ekkor döntöttek úgy, hogy a palota kulturális centrum legyen. A tervezést Janáky István, id. Kotsis Iván (1889-1980), majd Pázmándi István (1898-1957) és Flach János (1902-1965) folytatta, végül Hidasi Lajos (1902- 1970) fejezte be. Az ásatások során napvilágra hozott műemléki maradványok helyreállítását Gerő László (1909-1995) tervété. Az 1985-ben befejezett újjáépítés két tervezési-építési szakaszra osztható. Hat tervváltozat készült, amelyből négy nemcsak alaprajzban, de külső megformálásában is eltér egymástól. Kezdetektől fogva a kupola megoldása volt a legvitatottabb. A második tervváltozatot az egykori csillagvizsgáló-torony ihlette. Végleges helyéről, formájáról 1961-ben határoztak. Hidasi Lajos korábbi helyzetéhez képest hátrább tolt, páros oszlopokkal tagolt, golyvázott párkánnyal lezárt dobbal emelt kettős héjazató nyújtott kupolát tervezett, amely 1964 óta uralja a városképet. Az UNESCO Világörökség Bizottsága az 1987. december 7-11. között Párizsban tartott 11. ülésén a Világörökség Listára felvette „Budapest a két part panorámája és a budai Várnegyed" területét. (F. D. K.) 2.3.1. Nyíri István ( 1902-1955): A várpalota dunai homlokzata, 1952. Karton, kasírozott fénykép, 29,7 x 47,6 (11,1 x 28,5) cm. OMvH, 69. sz. mappa, 1. 2.3.2. Nyíri István (1902-1955): A várpalota déli homlokzata, 1952. Karton, kasírozott fénykép, 29,7 x 47,6 cm. OMvH, 69. sz. mappa, 2. 2.3.3. BVTI-terv: A várpalota dunai homlokzata, 1952. Karton, kasírozott fénykép, 20,9 x 36,5 (7,5 x 28,7) cm. OMvH, 69. sz. mappa, 3. 2.3.4. Janáky István (1901-1966)-Pázmándi István (18981957): A várpalota dunai homlokzata, 1952. Karton, kasírozott fénykép, 20,9 x 36,5 (7,1 x 30) cm. OMvH, 69. sz. mappa, 4. 2.3.5. Rimanóczy Gyula (1903-1958): A várpalota dunai homlokzata, 1952. 562