Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538

131. Az előterjesztés 21 gépelt oldalas másolata a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban maradt fenn. A13. oldalon a 14. pont így hangzik: „Euere kaiserliche und apostolisch königliche Majestät geruhten mündlich allergnädigst zu gestatten, dass mit der Anfertigung der Wandmalereien des Matthias Hunyady Saales des Malerkünstlers Julius Benczúr betraut werde. Nochdem für das mit 160.000 Kronen festgestellte Malerhonorar nur eine Bedeckung von 60.000 Kronen vorhanden ist, erlaube ich mir um die allergnädigste Gewährung der noch mangelnden 100.000 Kronen allerunterthänigst zu bitten." Obersthofmeisteramt, 79/B/4/1903. 132. Ybl Ervin apalota építéséről szóló tanulmányában (YBL, 1954-1955,261.) forrás megjelölése nélkül teszi közzé, hogy az 1902 őszén (!) felmerülő hiteligényre a pénzügyminiszter (Lukács László) úgy hagyja jóvá az újabb 4 000 000 koronás hitelösszeget, hogy abból fedezni kell többek között a „Mátyás-teremben Benczúr falképeinek 160.000 koronás tiszteletdíját". 1902-től a várépítési bizottság üléseinek jegyzőkönyvei nem maradtak fenn. Magáról a királyi jóváhagyásról is (melyet Ybl Ervin szintén a forrás megjelölése nélkül közöl) csak Galle Antal várkapitánynak (1902-ben Ybl Lajost puccsszerűen nyugdíjazzák) az 1903. szeptember 7-i ülésről készített szeptember 10-i jelentéséből értesülünk (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Obersthofmeisteramt, 79/B/4/1903. Z.1006.). 133. BFL, Kir. Várép. Biz., II/3.b. 1903/126. 134. Jelezve balra lent: „Benczúr Gyula 1915". MNG, lt. sz.: 59.150. T. Letét a Budavári Önkormányzatnál. 135. Telepy Katalin e képről tudni véli, hogy „már 1917 végén befejezéséhez közeledett": TELEPY, 1963, 43. Jelezve balra lent: „Benczúr Gyula 1919". MNG, lt. sz.: 59.151. T. Letét a Budavári Önkormányzatnál. 136. TELEPY, 1963,38. A képsorozat behatóbb elemzését lásd: BELLÁK, 2000. 137. MNG, lt. sz.: F.K. 4348. 138. 60,4 x 88 cm, MNG, lt. sz.: F.K. 4349. 139. 72 x 91 cm, MNG, lt. sz.: F.K4350. 140. HAUSZMANN, 1900c, 29.; Magyar Pályázatok, ni., 1905, 8. sz., 27. 141. Az egyetlen kivétel a londoni South Kensington Museum Krisztus születése reliefjének szobabelsőjén látható síkfödém, ahol a rozetták elhelyezkedése a kazetták oldalfelezőjénél a Hunyadi Mátyás-terem mennyezetéhez hasonlítható. Ez azonban semmiképp sem tekinthető Benedettóra jellemző motívumnak és aligha tudatos átvétel. 142. Benedetto Mátyás részére készített faműve történetének elbeszéléséből („...un paio di casse con diffcile e bellissimo magisterio di legni" In: VASARI, 1878,334.) kiindulva mind Divald (DIVALD, 1901, VI-VII. füzet, 147.), mind Berzeviczy (BERZEVICZY, 1908,298.) Benedettónak tulajdonítja a Bonfini által említett három Hunyadi-szobrot is, de míg előbbi ezeket Mátyás uralkodása első periódusára datálja, addig utóbbi a Beatrixszal kötött házasság utánra. Talán Hauszmann e kérdésben kialakított véleményét tükrözi Hültl Dezső építészettörténeti előadása: Hauszmann veje, tanítványa és beosztottja (az ő hagyatékában maradtak fenn Hauszmann óravázlatai) Benedetto itt-tartózkodását 1450 és 1460 közé helyezi (HÜLTL, 1919,156.). Olyan vezető belsőépítészeti szerepet, melyet Hauszmann hivatkozása sugall a Hunyadi Mátyás-terem stílusával kapcsolatban, csupán egy szerző tulajdonít Benedetto da Maianónak. Lubóczi Mátyás trónkárpitjairól közzétett tanulmányában (LUBÓCZI, 1887,404.) egyrészt ezek előrajzait illetően Benedetto szerzősége mellett foglal állást (mivel véleménye szerint az intarzia műfaja és a szőnyegszövés szoros kapcsolatban állnak egymással), másrészt, ezen túlmenően, mivel a „renaissanceban szokás volt, hogy a művész az épületen mindent, a berendezéshez tartozó legcsekélyebb részletet is, maga tervezzen" (416.), elképzelhetetlennek tartja, hogy „Mátyás nem használta volna fel Benedetto itt létét és nem terveztette volna általában legalább is tróntermének belsejét, melyből reánk fájdalom csak a trónkárpit maradt" (uo.). Lubóczi az 1470-es évekre teszi Benedetto budai működését és egyéb, Mátyás számára készített márvány és terrakotta műveket is tulajdonít neki. A sors „csodálatos véletlene folytán egyedül fennmaradt" trónkárpit jelentőségét éppen azzal indokolja, amiért minden bizonnyal Hauszmann is „védjegyül" választotta Benedetto nevét saját enteriőrművéhez: „ez kapcsolja össze nálunk e kitűnő művész s a nagy király emlékét". 143. HAUSZMANN, 1903,177. 144. BFL, Kir. Várép. Biz., H73.b. 1898/58. 145. Idézi: GYULAI, 1940,64. 146. BALOGH, 1952,29. 147. Éber László egyik írásában valóban úgy vélekedik, hogy „a Mátyás korabeli királyi lak tulajdonképpeni alkotója Zsigmond király, míg Mátyás csak befejezte, kiépítette, a meglévő részeket saját ízlése szerint megujjította [sic!], a nélkül, hogy az egésznek képét az olasz kora reneszánsz szellemében lényegesen megváltoztatta volna" (ÉBER, 1898,197.), de már egy másik tanulmányában egyrészt a „drága, finom, gazdagon díszített, faragott vagy berakott művű" famunkákat emeli ki, melyekben „Mátyás király budavári palotája sem szűkölködött", másrészt összegzésképpen a Mátyás-kori budai reneszánsz továbbélő, kisugárzó hatását hangsúlyozza (ÉBER, 1903, 430-433.). Pasteiner Gyula 1902-es tanulmánya szerint az idehívott itáliai mesterek az uralkodó csúcsíves stílusra tekintettel nem „fejthettek ki a renaissance építészet természetének megfelelő korlátlan tevékenységet" s feladatuk „különösen a belső díszítésre szorítkozott". Véleménye alátámasztásául a palotaépítés során feltárt töredékekre hivatkozik (PASTEINER, 1902,265-266.). Csányi Károly dolgozatában pedig ezt olvassuk: „Olasz mesterek vezetése alatt készült Mátyás budavári palotájának belső architektúrája és berendezése [...] Az újabban előkerült töredékek a firenzei korai reneszánsz művészet formáira emlékeztetnek" (CSÁNYI, 1913,18.). 148. SAUMON, 1885, II. kötet, 507-509. 149. SAUMON, 1885, II. kötet, 510. 526