Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - R. Várkonyi Ágnes: A korona és a budai vár 37-48
radt az európai hatalmi átrendeződés jegyében a hatalmi egyensúly megteremtéséért vívott háborúkat befejező békerendszerből. 1711 után tovább folyt a küzdelem, hogy Buda az ország székhelye legyen, fővárossá fejlődjön és a koronát ott őrizzék, s azt az átalakuló ország lakossága ne csak fizikai, hanem eszmei értelemben is magáénak tekinthesse. A hagyományt és a korszerű eszméket ötvöző küzdelmek története külön nagy fejezet. Kezdetben a Hofburgban a visszafoglalt Budát katonai központnak szánták. Korszerű erődítménnyel, arzenállal, esetleg a Duna csatornájával övezve. A nádor, Esterházy Pál herceg tervet dolgozott ki a székváros újjáépítéséről, s házat vett a várban (6180 rajnai forint értékben). Széchényi György érsek minden vagyonát Budára hagyományozta. Építsenek akadémiát és kollégiumot szegényebb nemesek és jobbágyok számára. Alapítványt létesített, hogy - francia mintára - invalidusháza legyen a rokkant katonáknak. Buda megépült, de mindaz, ami székvárossá emelte, lassan valósult meg. Hogy a királyi palotát újra fel kell építeni, a magyar rendek eredeti szándéka volt. Az első kezdeményezések az 1715. és 1741. évi országgyűlésen történtek. Ha sikerül majd feldolgozni városonként és vármegyénként gróf Pálffy János és Grassalkovich Antal felszólításának eredményét, csak akkor lesz pontosan megállapítható, hogy a gyakorlatban mennyit értek az áldozatot kérő szép szavak: „...édes hazánk és nemzetünk dicsőségére és boldogságára Budán építendő királyi rezidenciára". 35 1748-ban Bél Mátyás gondozásában újra megjelent - és ezúttal együtt - Révay Péter két műve. Nincs rá bizonyíték, hogy különösebb érdeklődést keltett volna. II. József a koronázást „elavult üres komédiának tartotta". 36 A koronát, mint múzeumi tárgyat, a császári kincstárban raktároztatta el. Majd rendeleteit visszavonta, s a koronát 1790-ben Budára hozták, nagy országos ünnepléssel. Ülésezett az 1790-91. évi országgyűlés, reformok terveit tárgyalták, az ország gazdasági, kereskedelmi viszonyait korszerűsítő munkálatokat indítottak. Hatalmas forrásanyaggal rendelkezünk arról a nagy társadalmi megmozdulásról, ami a korona Bécsből Budára vezető útját kísérte: a korona különböző minőségű sajtótudósítások, szónoklatok, naplók, vallomások, versek témája, sőt az ország függetlenségét, új királyválasztást követelő tervezetek gyújtópontja lett. Összegyűjtésük és feldolgozásuk eredményeit az eddig ismert anyag alapján előlegezve annyit kockáztathatunk meg, hogy a századvég megosztott és régen változásra érett társadalmának reményeiről, érzelmeiről és indulatairól tájékoztatnak. 1791-ben Buda nádori székhely lett, s a várpalota a Habsburg-nádori helytartó irodája és szálláshelye. Az országgyűléseket három kivétellel Pozsonyban tartották. 37 1867-re végre reprezentatív királyi rezidenciává épült a budai vár. A historizmus jegyében megrendezett koronázás látványos ünnepsége az európai nyilvánosság elismerésével zajlott. A Révay Péter műveiben vázolt gondolatoknak nem találtuk nyomát. * Budapest II. világháborús ostroma alkalmával a királyi várpalota szitává lőtt kupoláján csaknem sértetlenül maradt a korona másolata. 1945 tavaszán egy akkori diák jól emlékszik, hogy úgy beszéltek róla: ez jelkép. Az a pillanat azóta belemosódott a hosszú történelmi folyamatba. Előadásunkban Buda, a székváros és a korona közös jelentéseit vettük számba a XVI-XVIII. század folyamán. A két fogalom összetartozása a XVI-XVIII. században alakult ki. Közös értelmezésének csak a teljes történelmi ismeret tisztaságában lehet realitása. 45
