Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

A hivatalos vendégek, magas személyiségek a palota északi végéről, a Szent György tér felől érkeztek, és a grandiózus, márványoszlopos ruhatár fogadta őket, Jankovits Gyula (Budapest, 1865-Pomáz, 1932) Libatolvaj című, lendületes előadású, carrarai márvány szobrával.

76 Ezután a nagy előtermet (gyülekezőtermet) Munkácsy Mihály Hazatérés című hatalmas vászna díszítette, és a helyiség - igen figyelemreméltó módon - a világhírű, ünnepelt magyar mester nevét kapta. A gesztust, hogy a termeket a bennük látható műalkotások mesteréről vagy a művekről nevezték el, többször tapasztalni (Munkácsy-terem, Visegrád-szoba, Zenta-szoba stb.). A második előteremben helyezték el Lotz Károly fentebb már említett Ménesét (kat. sz.: 4.1.3.) mint a Szentkorona Gyűjteményének büszkeségét. A közbülső, udvari gyülekezőtermet MagyarMannheimer Gusztáv „néhány képe" díszítette (azonosítatlanok). Az ez után következő ünnepi (vagy bál-) terem főfalát Mária Terézia és Mária Ludovika magyar uralkodónők képmásai díszítették (azonosítatlanok). Ezeken kívül nem ismeretes más, itt elhelyezett műalkotás, a terem kiképzésének hallatlan plasztikai gazdagsága talán nem adott szerencsés keretet a képzőművészetnek. Az ünnepi teremmel párhuzamos, a Duna felől fekvő büfégaléria annál inkább alkalmas volt erre. Mennyezetére Feszty Árpád freskója került, amely a Vigadó 1865-1867-ben elkészült falképciklusának témáját ismétli: Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjét, amelyet Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar Mithológiája óta a magyar mondavilág kiemelkedő fontosságú történetének tartottak. De nem a Vörösmarthy-féle Csongor és Tünde illusztrációja, hanem az archaikus ázsiai eredetű meséé, amivel mintegy a honfoglalás előtti ősi állapotokat kívánták felidézni. Feszty e ködbe vesző eredet elsőrangú szakemberének számított a Magyarok bejövetele című híres körképének megfestése óta. A Vigadóban a történet esztétikai lehetőségeit Lotz Károly és Than Mór (Óbese, 1828-Trieszt, 1899) csak kevéssé tudta kibontakoztatni a képek rossz elhelyezése miatt, itt annál inkább mutatós lehetett a hatalmas, nyílt mennyezeten. A néhány fennmaradt fotóról ítélve az összkép barokkos, amely szecessziós részelemekből állt össze, és Lotz Károly 2.1.116. Az új ünnepi vagy bálterem, 1912. 427