Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456
mond (Bukarest, 1860-Budapest, 1931), VaszaryJá- 1.13. Lotz Károly falképkartonja a Habsburg-terem nos (Kaposvár, 1867-Budapest, 1939), Márk Lajos kupolafreskójához. A Háború allegóriája, 1904. (Retteg, 1867-New York, 1940) stb. között kívánták megosztani. 71 A képek kidolgozásával kapcsolatban igencsak jellemző probléma merült fel, ami feltételezésem szerint az egész palotai ciklus generális kérdése volt. A konkrét adat Lotzhoz kapcsolódik, s abban a levélben találni, amellyel Hauszmann a Királyi Várépítési Bizottság elé terjesztette a mester főbb vázlatait. Úgy tűnik, felmerült az ekkor már sokak előtt unalmasnak tűnő allegorikus ábrázolás mellőzése, de az idős Lotz erre nem vállalkozott, és oly nagy tekintéllyel bírt, hogy engedték érvényesülni elképzeléseit. Beterjesztett vázlatait Hauszmann ismertetője kísérte, s mint írja, „Lotz ugyan megkísérelte azt, hogy allegória helyett személyesítést alkalmaz, és ezen eszmét egy másik vázlatban mutatja be. A művész maga azonban ezen megoldást veszélyes kísérletnek tartja, mert itt a realisztikus irány kerülne felszínre, individualizálni kell, élethű arcképekkel, ami mennyezet festésnél nemcsak szokatlan, hanem rendkívül nehéz, alig megoldható művészi probléma, amiért is a maga részéről az allegorikus vázlat elfogadását kéri." Hauszmann levelében leírta a terem képeiről alkotott főbb kompozíciós elképzeléseit is, de a részletekre nem tért ki, ezt nyilván Lotzra bízták, akivel Hauszmann szóban egyezett meg. 72 Ez a döntés rávilágít arra, hogy a palota díszítési stílusát illetően nem alakult ki határozott művészi koncepció. A kifestésben esetlegességek érvényesültek, a históriai, a legendáris és az allegorikus ábrázolás az egész épületen belül keveredett. Mivel az összes freskó elpusztult, a művek megítélése ma már valójában lehetetlen. A palotát 1901-ben adták át, de a falfestés és berendezés tovább tartott, Lotz freskója csak 1903-ra lett készen. Az átadás után megkezdődött a hatalmas épületkomplexum mindennapi élete, és az átadáskori állapot azonnal módosulni kezdett. Az elkövetkező években a politikai változások, az idő múlása, vagyis az élet folyamatossága nyomot hagyott rajta. 1907 novemberében egy új intézmény jött létre a palota falain belül, Erzsébet királyné emlékére, az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. Ferenc József ekkor mindazokat a tárgyakat, amelyeket egykor a királyné használt és a királyi család birtokában voltak, a magyar nemzetnek ajándékozta, hogy azokból a Gizella bajor királyi hercegné és Mária Valéria főhercegnő által már korábban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott tárgyakkal együtt létrejöhessen egy önálló gyűjteményi egység. 73 A kis múzeum az eredeti tárgyak mellett sok másolatot és számos képzőművészeti alkotás fotóját őrizte az Erzsébet-ikonográfia jeles darabjairól, elsősorban azokat, amelyeknek magyar vonatkozásuk volt. Számos darab hagyatékból került ide vagy később vásárolták, tehát nem tartozott az eredeti berendezéshez. A fontosabb alkotások közül említeném id. Franz Russ (megh. 1888 után) két művét, az 1859-ben festett életnagyságú Erzsébet-képet (a hagyomány szerint Eugénie francia császárnénak volt szánva, de a háborús események közbejötte miatt nem küldték el; kat. sz.: 3.3.36.) és az 1873-ban, természet után festett Erzsébet királyné magyar öltözetben című olajfestményt. Továbbá itt volt Wagner Sándor (Pest, 1838-München, 1919) Erzsébet-portréja, amelyet 1867-ben a bécsi Hofburgban, „élet után" festett a művész. A képet a Nemzeti Képcsarnokot alapító egyesület rendelte meg 1865-ben, árát pedig közadakozásból fedezték. Ennek alapján készült a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában található nagyméretű kép (kat. sz.: 3.3.38.). 74 425
