Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

képét, amely a magyar udvari kancellária nagytermét fogja díszíteni. Az arckép mind élethűség, mind művészi kivitel tekintetében sikerült. Ő Felségét a Szt. István rend fényes omátusában állítja elő, a háttérben a Lánchíd, a Budavár egy része látható."

39 A politikai szempontból kivételes jelentőségű reprezentatív portré - a magyar király feltehetőleg első, magyar mester által készített hivatalos képmása - alkotója jelzése szerint Bécsben készült, a hagyomány szerint természet után, minden különösebb ihlet és kvalitás nélküli, üres, de mutatós kép, amely a palotadekoráció céljára kiválóan alkalmas volt. A kép - számos más uralkodói portréval együtt - a háború után a palotából a Nemzeti Színház díszletraktárába került, onnan mentették ki kiváló muzeológusaink egy selejtezéskor 1964-ben. Ezután több magyar mester is készített uralkodói képmásokat, így 1869-ben Kovács Mihály (Abádszalók 1818-Budapest, 1892), Heinrich régi barátja és festőtársa, jellegben, kvalitásban nagyon hasonló módon festette meg Erzsébet királynét, feltehetőleg szintén a palota dekorálásának céljára.

40 Ezek legtöbbje nem természet utáni portré, másolatok vagy fényképről készültek, ahol a hangsúly inkább a magyar királyi díszruha részletezésén van, mintsem az ábrázolt személyiségén. Természet után csak keveseknek volt módja az uralkodópárt festeni. Liezen-Mayer Sándor (Győr, 1839-München, 1898) az 1860-as években Bécsben működött, ahol az uralkodóház elhalmozta portré-megrendelésekkel, feltehetőleg ezek közül került Budára mû.

41 A későbbiekben többek között Wagner Sándor (Pest, 1838-München, 1919), Bihari Sándor (Rézbánya, 1855-Budapest, 1906) és Benczúr Gyula is készített természet után képmásokat a királyról és a királynéról, ugyancsak palotadekoráció rendeltetéssel. A rendbe hozott barokk palota a koronázás idején már kényelmetlenül szűknek bizonyult, Bécsből több mint 900 résztvevő érkezett, ám az itteni szobák száma alig haladta meg a 200-at (Schönbrunn 1441 szobás). A felszerelés ugyancsak hiányos volt, a szakképzett bécsi személyzetnek még az étkészletet is magával kellett hozma. Ezért Andrássy Gyula miniszterelnök 1871-ben a palota bővítését-átépítését kezdeményezte. A század második felében mind a hivatalos helyiségek, mind a lakosztályok az állandó várakozás készenléti állapotában voltak, de érezhetően gazda nélkül. Egy királyi rezidencia berendezésének súlyponti eleme hagyományosan a képzőművészeti gyűjtemény, ám a Ferenc József-i időkben az 1848 előtti színvonalat ez már sohasem érte el. A bécsi császári raktárak nem siettek új gyűjteménnyel pótolni az elpusztult, elkótyavetyélt képtárat, így a magyar király udvarának dekorálása a hazai szakembergárda feladata lett. A palota képzőművészeti díszei a 70-es években lassan gyarapodtak. 1869-72 között a főváros tanácsának megrendelésére festette Engerth újabb hatalmas művét, az /. Ferenc József és Erzsébet koronázásotok kép mesterének kiválasztása a városvezetőség szervilizmusának bizonyítéka, ekkor már akadt Pesten is kvalitásos mester, aki képes lett volna a festmény kivitelezésére. Ismeretes, hogy Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835-Mátyásföld, 1910) az Országos Rendezőbizottság megbízására nagyszerű olajvázlatokat festett a koronázási ünnepségekről, a királyi párnak szánt ajándékozásra, és ekkor már jócskán bebizonyította a monumentális műfajban való jártasságát. Természetesen az ő méltó feladata lett volna e nagyszabású megbízás teljesítése, de ez nem következett be. Székelytől a későbbiekben sem jutott a palotába semmi érdemleges. 1872-ben festette Wilhelm Richter (Bécs, 1824-Bécs, 1892) Királyi falkavadászat című képét

43 a budapesti falkavadász társaság megrendelésére. A nagyszerű képet a társaság a királynénak ajánlotta, és az Erzsébet dolgozószobájába került, mint a palota egyik legkvalitásosabb alkotása ezekben az években. A rajta szereplő személyek kilétét a Vasárnapi Újság cikkéből ismerjük.

44 1879-ben került a királyné dolgozószobájába Rudolf Alt négy akvarellje, amelyet Rudolf trónörökös ajándékozott anyjának a szülők ezüstlakodalma alkalmából. A képek a királyné életének legkedvesebb helyeit ábrázolták, Possenhofent, szüleinek nyaralókastélyát, az augusztínusok templomát Bécsben, ahol az esküvője volt, Laxenburgot, ahol a trónörökös született, végül a budai királyi palotát a pesti partról nézve.

45 Itt volt továbbá számos egyéb fotó és műtárgymásolat között a kétévesen Budán elhunyt Zsófia főhercegnő pasztell arcképe (a kép feltehetőleg Barabás Miklós [Kézdimárkosfalva, 1810-Budapest, 1898] akvarelljének másolata, amely 1855-ben, pünkösdkor, a királyné megrendelésére készült),

46 valamint Mária Valéria főhercegnő gyerekkori portréja Franz Schrotzbergtől (Bécs, 1811-Graz, 1889) 1870-ből (kat. sz.: 3.4.7.). 420