Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456
zatát Than Mór alkotta meg a Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházának falára. A palota elhanyagolt képtárát 1856-ban elképesztő gondatlansággal távolították el az épületből, 26 ettől kezdve a helyrehozott palota falai üresen kongtak. A szabadságharc leverése után az 186l-es országgyűlés megnyitása alkalmából tárult fel először teljes pompájában az újjáalakított trónterem, a Vasárnapi Újság csinos illusztráción közölte képét. 27 Lényeges változás a Mária Terézia-korabeli berendezéshez képest, hogy a trón, amely egykor a helyiség déli végében volt, most a kiszélesített téglalap alakú díszterem hosszabbik falának közepére került. így az alattvalók sokkal szélesebb körben és közelebb állhattak a trónemelvényhez. Az illusztráción azt látjuk, amint gróf Apponyi György országbíró kinevezett királyi biztosként a trónemelvény legalsó lépcsőfokán állva megnyitja az országgyűlést. Körülötte az ország zászlósurai, főpapjai, „mögöttük a többiek, tetszés szerinti csoportozatokban" (a képviselőház testületileg távol maradt). Az egész enteriőr látványa rendkívüli, a magyar főurak ázsiai pompája különös kontrasztot képez az újjáépítés során alkalmazott neorokokó ornamentikájú stukkókkal. Úgy vélem, a terem vizuális hatása minden tekintetben a Mária Terézia-kori látvány „neo" változata lehetett. Az 1865-ös országgyűlést ugyanitt már maga I. Ferenc József nyitotta meg, s itt fogadta a különféle tisztelgő küldöttségeket is. A palotában lezajlott ünnepi megnyitó után rituális ceremóniával vonultak át az új - immár pesti - országházba, ezzel is a megváltozott politikai helyzetet érzékeltetve. Az alkotmányos élet helyreállításával a palota új életre serkent. A sajtó lelkendező hangjából ítélve a város lakói, sőt az egész ország mámoros volt a ténytől, hogy újra fejedelem lakja a palotát - legalábbis időlegesen. Az országgyűlés idejére a királyi lakosztályok új fényt kaptak. „A királyi várpalota belseje egyike a legragyogóbbaknak melyeket képzelhetünk" - írta a Sürgöny lelkesült tudósítója. Leírása szerint a belső berendezés alapvonásai megmaradtak, az előszobák, & fogadótermek, a kihallgatási termek és az ebédlő faragott fa részein az uralkodó elem - úgy, mint korábban - továbbra is a fehér és az arany, tehát az eredeti rokokó jelleg tovább élt. De a szobák aránya megváltozott, a császárnak hat, a császárnénak öt szoba jutott, és különös gonddal alakították ki a császári dolgozószobát. Az új bútorokat mind mahagónifából faragták, és új elem a színvilág egységesebbé tétele is. A fejedelem toilette-szobájábaa a fal, a függönyök és a díszítmények sárgák, a közös hálószoba falát kéksárga virágokkal dúsan átszőtt damasztokkal fedték, hogy a padló szőnyegeivel ugyanebben a színvilágban alkossanak „sajátos festői színvegyületet". A fejedelemasszony fás trónterménok ékessége egy kék színű, nagyértékű faliszőnyeg volt, a trónszéke fölötti baldachin sárga. Egyedül az 6 társalkodója volt eltérő: „...sugározva a rózsadamasztban, a török lábszőnyeggel együtt [...] fantasztikus hatást gyakorol a szemre": A sárga márvánnyal burkolt nagy trónterem dísze a „...nagyértékû s páratlan művészi ízlésről tanúskodó remek trón, melynek baldachinját aranyhímes bársony képezi, mely délcegen ingadozó színes strucctollbokrétákkal ékeskedik, s mely alatt a színaranyból való királyi szék áll, melynek két, szintén színaranyból való karján két oroszlán nyújtózkodik, míg a trónnak deréktámlájába egy sugárzó korona igaz gyöngyökből van belehímezve". 28 Úgy tűnik, a trón igazi historizáló ékszer lehetett, készítője egy „bécsi kárpitos" volt. A legfeltűnőbb pontokon, a baldachin sarkain elhelyezett nemzetiszínű tollbokrétákat 29 pedig mindenki gáláns üzenetként értékelte (a trón ábrázolását lásd a kat. 3.3.23. sz. képen). Az uralkodói gondoskodás első jelének tekinthetjük, hogy az országgyűlés közeledtével a császár - mint mecénás - a palota díszítése céljából megvásárolta Eduard Ritter von Engerth (Pless, 1818-Semmering, 1897): Győzelem Zentánál (Savoyai Jenő elküldi követét a császárhoz a zentai győzelem hírével, 1697. szept. 11.) című, több mint hétméteres képét. 30 A mű inkább politikai, mint esztétikai okokból került ide. Savoyai Jenő mint birodalmi hérosz dicsőül meg a kompozíción, a Habsburgok hadseregének egy olyan hadi tette után, amely a birodalom népeinek közös győzelmét hozta, közös érdekeket szolgált, és az osztrák-magyar közös múlt pozitívumait ebben a kritikus időszakban nem ártott felidézni. A festő - régi szokásnak megfelelően -1865 nyarán a Hofburgban állította ki hatalmas vásznát, mielőtt európai bemutatókörútra indította volna. A siker Bécsben minden képzeletet felülmúlt, több mint 60 000 látogató volt kíváncsi a műre. A császár is megtekintette és megtetszett neki az általa nagyon tisztelt hadvezér alakját felidéző alko418
