Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

jegyében került sor, az 1764-ben alapított Szent István-rend tiszteletére. A Szent Jobb-kápolna festészeti programja Mária Terézia magyar királynőként kifejtett uralkodói reprezentációjának kiváló példája. Főoltárképén a magyar történeti ikonográfia legismertebb, a XVII. századtól legelterjedtebb jelenete volt látható: Szent István felajánlja koronáját a Patrona Hungariae-ként megjelenő Máriának, Vinzenz Fischer (Fürstenzell, Bajorország, 1729- Bécs, 1810) bécsi akadémiai mestertől, 1778-ból. A Habsburgok számára Szent István személye már a királynő előtt is rendkívül fontos volt,

9 és a századokon át ható „felajánlás" kerettéma ebben az időben és környezetben új tartalmakkal töltődik fel. Funkciója Mária Terézia személyének a magyar történelmi múlttal való összetűzése, a Szűzanya, az első magyar király és az uralkodónő misztikus kapcsolatának érzékeltetése által. Szent István személye különös jelentőségre tesz szert a fokozódó németesítő törekvések idején, ugyanakkor a királynő serkentésére Bécsben is jelentős kultusza támadt, ezért joggal tarthatjuk őt az első olyan magyar hérosznak, akit birodalomszerte tiszteltek. Szent István a XIX. században is egyike lesz a leggyakrabban ábrázolt történelmi személyiségeknek, így a várkápolnabeli barokk kompozíció - amely a Hauszmann-féle átépítésig volt e kiemelt helyen - azon művek egyike, amelyek a folyamatosságot jelképezik. Az új kápol- UL Benczúr Gyu

}

a: Szent István felajánlja a koronát nában is ugyanez a jelenet került a főoltárképre, Máriának 1887. Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844-Dolány, ma Szécsény, 1920) által újrafogalmazva (vázlata: kat. sz.: 3.4.

1.).

10 A Szent István-kápolna feladata volt a Mária Terézia által 1771-ben idekerült Szent Jobb, valamint a II. József rendeletére halála után, 1791-ben visszaszállított magyar uralkodói jelvények őrzése. A klenódiumokat nevezetes események alkalmával - egészen a XX. század közepéig - háromnapos közszemlére tették, amit Budán mindenkor a magyar história nagyhatású felidézéseként éltek át az alattvalók. A palota eleven része a XIX. század első felében a nádor és családja által lakott jobb szárny első és második emelete volt. „Amennyire a királyi lakosztályok kitűnnek pompájukkal és a bennük levő drágaságok értékével, épp ilyen meglepő a főherceg és a főhercegnő lakosztályaiban uralkodó nemes egyszerűség, ahol a hasznosság az ízléssel összefonódva jelenik meg" - olvassuk a korabeli sajtóban.

11 A nádor magán könyv- és képtárának színvonala az 1820-as évekre már - a szemtanúk véleménye szerint - Európa bármely hasonló rangú és rendeltetésű gyűjteményével felvette a versenyt.

12 A palatínus utazásai során számos műalkotást vásárolt és rendelt, környezetében jelentős külföldi - elsősorban bécsi - kortárs festők neve merül fel: Jean Baptiste Isabey (Nancy, 1767-Párizs, 1855), Karl von Saar (Bécs, 1797-Bécs, 1853) miniatűrfestők, id. Giovanni Battista Lampi (Romeno, 1751—Bécs, 1830) és az ifj. Lampi (Trento, 1775Bécs, 1837), mindketten ünnepelt portretisták, Josef Kreutzinger (Bécs, 1751- Bécs, 1829), Peter Kraffi (Hanau, 1780-Bécs, 1856), majd Michael Moritz DafTinger (Bécs, 1790-Bécs, 1849), Thomas Ender (Bécs, 1793-Bécs, 1875), Lieder Frigyes (Potsdam, 1780-Pest, 1859), Rudolf Alt (Bécs, 1812-Bécs, 1905) stb.

13 415