Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori Budavári Palota belső díszítése. Függelék: A múzeumi gyűjteményekben azonosított képek. A megmaradt műtárgyak jegyzékei (Dávid Ferenc gyűjtése) 411-456

SZVOBODA DOMÂNSZKY GABRIELLA AZ ÚJKORI BUDAVÁRI PALOTA BELSŐ DÍSZÍTÉSE Az újkori Budavári Palota dekorációja eddig elkerülte a kutatás figyelmét. A

II. világháború előtt feltehetőleg még túlságosan újnak tekintették az épületet, a háború után pedig, hogy úgy mondjam, nem volt időszerű, mint egy Habsburg, majd egy Horthy rezidenciája. Sajnos Hauszmann Alajos is csak ígérte, hogy elkészíti a palota monográfiáját, amit csak részben pótol híres és reprezentatív díszalbuma.

1 És csak örülhetünk e műnek is, mert néhány filmkockát és sajtóközleményt kivéve mindössze ez őrzi a hatalmas alkotás, a végrevalahára megvalósult újkori királyi palota emlékét. A palotabelsővel először Voit Pál

2 foglalkozott, írásában a Mária Terézia és a József nádor korabeli állapotokat tárgyalta. Hozzá kapcsolható Garas Klára munkássága a XVIII-XIX. századi budavári képgyűjteményt illetően, amely a palota legfőbb ékessége volt.

3 Majd Ybl Ervin érintette röviden a berendezés kérdéseit az 1855-ös helyreállításról szóló cikkében.

4 A Hauszmann-féle palota Szent István- és Hunyadi Mátyástermének belső kialakítását már többen tárgyalták, de inkább mint a magyar historizmus csúcsműveit, nem mint a palota részeit. Jelen dolgozatomban megkísérlem az újkori palota díszítésének szakaszait röviden áttekinteni, elsősorban a képzőművészeti anyagot illetően. Nem áll módomban a külső-belső dekoráció teljességét és rendkívül izgalmasnak tűnő ikonológiai összefüggéseit feltárai, mivel a díszítés generális programja egyelőre nem áll rendelkezésre. A palota képgyűjteményének rekonstruálását sem lehet a munka jelen fázisában elvégezni, mindezekhez még hosszadalmas és kiterjedt kutatás szükséges, és az is lehet, hogy a képzőművészeti anyag azonosítására már sohasem lesz mód. A képanyag ismertetésénél kiindulásul vettem a Dávid Ferenc és Kókay György által kiállításunk céljaira felkutatott levéltári anyagokat, konkrétan az 1946-ban felfektetett háborús károk jegyzékét (lásd a 297-321. és a 446-453. oldalon), valamint a palota tárgyainak 1948-as leltárát, továbbá más iratokat a MOL anyagából. Az 1945-ös jegyzék 327 elpusztult művet tüntet fel, az 1948-as leltár pedig a berendezési tárgyak, iparművészeti darabok mellett 209 megmaradt műalkotást, amelyek közül jelenleg 8 a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtárában, 51 a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában, 18 a Magyar Nemzeti Galériában biztosan azonosítható. További kb. 30 ma is fellelhető műnél gyanítható, hogy a palotából származik, de ezt még tisztázni kell. A háborús veszteségeknek betudott művek közül az utóbbi időben nem egy előkerült, mint például az Engerth-képek, amelyekről évtizedeken át úgy tudták, hogy elégtek, vagy a Rózsa György által most azonosított falkárpitok (lásd a 361-370. oldalon), és remélhetőleg továbbiak is előkerülnek még. Ám arról is megbizonyosodtam, hogy a megmenekült tárgyak közül számos veszett el az ostrom utáni években, már a béke idején. A XIX-XX. századi képzőművészeti anyag, az úgynevezett „Szentkorona Gyűjteménye" valódi nagyságáról egyelőre nincs pontos adat, az 1945-re összegyűlt kollekció mintegy 600 darabra becsülhető, tehát durván a fele enyészett el.

5 Az enteriőrök változásának nyomon követésében jó hasznát vettem a XIX. század eleje óta folyamatosan megjelenő idegenforgalmi útikönyveknek, palotai vezetőknek,

6 ezekben az állandóan változó, eleven életet élő palota belsejéről számos adat maradt fenn. * 411