Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410
(Inv. 1659, no. 73.) szerepelt, s amely a Hamiltonok angliai gyűjteményéből származott, azt megelőzően pedig alighanem I. Károly angol király híres képtárában volt, sok más Fetti-képpel együtt részét képezve az 1627-ben Mantovából megvásárolt Gonzaga hercegi gyűjteménynek. Az angol király beégetett gyűjtőjele látható mindmáig a Szépművészeti Múzeum képtárának egy másik, hasonló eredetű kis képén, a közelebbről meg nem határozott, női profil képmáson (olasz, firenzei?, XVI. század). A galériáról készült látképek és metszetek tanúsága szerint mindkét kép eredetileg nagyobb volt, erősen megcsonkítva maradtak ránk. A XVII. század elejéről származik - s ugyancsak Lipót Vilmos képtárára vezethető vissza - a velencei Antonio Aliense (azaz Vassilacchi) egy kevéssé ismert alkotása, a Bacchus diadalmenete, melyet Carlo Ridolfi is méltat a velencei festők életrajzát megörökítő, 1648-as Meraviglie deli 'Artébân. A kép akkoriban a mester tanítványa, Heinrich Valckenburg tulajdonában volt Augsburgban. 28 A XVII. századi olasz alkotások közé soroljuk azt az eddig flamand eredetűnek tekintett Páncélos férfi arcképet, melyet a Prodromus... kis metszetreprodukciója és a képen mindmáig látható bécsi leltári szám (1772, no. 113.) alapján teljes bizonyossággal a császári képtár anyagával hozhatunk kapcsolatba. A XVIII. században Bécsben Antonis van Dyck, illetve a Van Dyck-követő Adriáén Hannemann műveként szerepelt. Az újabb publikációk segítségével azonban megállapíthattuk, hogy pontosan megegyezik azzal a metszeten is megörökített portréval, melyet Giovanni Francesco Serra generálisról (1609-1656) festett 1648-ban Milánóban a jeles lombard mester, Francesco Cairo. A kép rossz fenntartási állapota egyelőre nem tette lehetővé, hogy a Serra di Cassano hercege tulajdonában lévő változattal egybevetve a portré értékét, eredetiségét eldöntsük. 29 A budai eredetű XVII. századi olasz munkák közül különleges figyelemre tarthat számot két újabban meghatározott remekmű, a nápolyi Salvator Rosa jelzett és hiteles tájképei, a Táj vízeséssel és a Táj kikötővel. A sokáig félreismert és elfeledett festmények történetét szinte keletkezésük pillanatától nyomon tudjuk követni. Az egykori beszámolók és Salvator Rosa leveleinek tanúsága szerint a képek a festő barátja, a firenzei Francesco Cordini számára készültek, ő adta el a Firenzébe látogató Ferdinánd Károly osztrák főhercegnek 1659-ben. Ferdinánd Károly és örököse, Sigismund Franz gyűjteményében őrizték a következőkben a Habsburgok tiroli ágának kastélyában, Innsbruckban és Ambrasban. Idézik őket az ambrasi képtár 1663. évi kéziratos leltárában, s szerepelnek az 1773-ban Ambrasból Bécsbe szállított képek jegyzékében is. Bécsből hamarosan (1781) a pozsonyi várba - mint a második pozsonyi szállítmány leírásából kitűnik -, végül Budára, majd a Nemzeti Múzeumba jutottak. A festőién mozgalmas tájképek egyikén (lt. sz.: 535.) Rosa szignatúrája látható. A két festményt a mester legszebb korai alkotásai közé sorolja az újabb szakirodalom. 30 392 4.2.4. Alessandro Turchi: Tankréd és Erminia, lt. sz.: 477.
