Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Garas Klára: A budai vár egykori gyűjteménye. Képek a Szépművészeti Múzeumban 381-410

4.2.17. Tintoretto: Női képmás, lt. sz.: 112. 4.2.16. Tintoretto: Férfiképmás, lt. sz.: 114. Lipót Vilmos képtárának metszetkiadványában azt a súlyosan rongált Pihenő Szent Csa/űJ-ábrázolást, melyet ma már csak általánosan „északolasz" alkotásként tudunk megnevezni (hátoldalán mindmáig látható a főhercegi képtár K. K. gyűjtőjele és 1659. évi leltári száma: 3ll.).

24 Különösen gazdag és változatos az a XVI. századi arcképegyüttes, amelyet a főhercegi képtárral és az idézett velencei gyűjteményekkel örökölt a Szépművészeti Múzeum. Az ábrázoltat vagy akár a mestert részben a képek rossz állapota miatt - csak ritkán tudjuk megnevezni. E ritka esetek egyike az a finom kidolgozású Női képmás, mely a főhercegi galéria festett látképein is szerepel (München), s amelyet az egykorú életrajzi kiadvány (RIDOLFI, 1648) metszete alapján Marietta Tintoretto képmásaként azonosíthatunk. A híres velencei festő, Jacopo Tintoretto leánya maga is jeles festő volt, de a Budapestre került kicsiny mellképet a kritikusok többsége az apa, Jacopo Tintoretto művének tartja.

25 A főhercegi galéria madridi látképén megörökített arcképek közt ismerhetjük fel azt az eddig szinte ismeretlen, újabban megtisztított kis férfiTintoretto után: Önarckép, Északolasz festő, XVI. század: Északolasz festő, XVI. század: lt. sz.: 1011. Férfiképmás, lt. sz.: 880. Férfiképmás, lt. sz.: 889. 389