Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rózsa György: A budai várpalota lotharingiai falikárpitjainak sorsa 361-369

Fosztogatás az elfoglalt várban. Falikárpit. Musée Lorraine, Nancy, lt. sz.: Villi. A teljes sorozatok ismertetése helyett most inkább a Budára került darabok további sorsával kívánok foglalkozni. A Budapesti Történeti Múzeum egykori főigazgatója, a művészettörténész Horváth Henrik egy 1926-ban megszerzett olajfestményt ismertet 1932-ben, amely a Károly herceg képzeletbeli diadalmenetét ábrázoló kép kompozícióját mutatja a jobb és bal oldalt, amit a szövés technikája indokol. Horváth a festményt a kép jobb sarkában látható ágyú felirata alapján egy Heinrich Faust nevű festőnek tulajdonítja, s ezt írja: „.. .annyi [...] minden esetre biztos, hogy a Fővárosi Múzeum olajfestményében az egyik bécsi gobelin mintájára akadtunk". Mivel Faust nevű művészről azóta sem sikerült információt szerezni, talán inkább arra kell gondolnunk, hogy a felirat az ágyúra vonatkoztatható. Horváthnál mindenesetre új körülmény, hogy felhívta a figyelmet a kárpitsorozatokkal kapcsolatban álló innsbrucki festményekre, a falikárpitok úgynevezett grand cartonjaira. A sorozatokkal kapcsolatba hozható festmények, amelyek nem kizárólag Innsbruckban találhatók, nagyrészt Károly herceg udvari festőjétől, Charles Herbeltől (1650-1702) származnak, felhasználták őket különféle udvari ünnepségek alkalmából, így például Lipót nancy-i hazatérésekor a diadalívek díszítésére. A második sorozathoz készült 12 vörös és fekete krétarajz, úgynevezett petit carton, amelyek nagyítás céljára négyzetes beosztással vannak ellátva, a bécsi Albertina Grafikai Gyűjteményben található, de tévesen viselik Frans van der Meulen (1632-1690) nevét, mivel a sorozat megrendelésére csak a művész halála után került sor. Valójában a bécsi rajzok - egy kivételével, amely Jean-Baptiste Durup (meghalt: 1709) munkája - a Martin des Batailles néven ismert Jean-Baptiste Martintői (1659 körül—1735), van der Meulen tanítványától vagy az ő műhelyéből származnak. 1945-ben Budapesten a budai várban szűntek meg utoljára a harcok. Az első felmérések szerint a vár berendezésével együtt a falikárpitok is eltűntek, szerepelnek a hivatalos háborús hiányjegyzékben is. 1954ben a kisebb sorozat második, a fosztogatást ábrázoló darabja svájci műkereskedelemben bukkant fel és a 363