Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Prakfalvi Endre: Adatok a budavári palotaegyüttes 1945 utáni építéstörténetéhez 343-359

séről, az „idők" szelleméhez igazodóan a Kohó és Gépipari Minisztérium Tervező Intézetének krisztinavárosi épületében, a jelenlegi MATÁV-székházban." Az építkezések 1954—55-ös leállását követően 1958-ban vették elő újra a feladatot. Janáky Istvánnak a helyreállítás előtervéhez készített műleírása szerint a palota két dunai „rizalitjának" egyikébe (D épület) az elnöki tanácsot, a másikba (B épület) pedig a minisztertanácsot helyezik majd el. A középszárny (C épület) „a két funkció további hivatali és fogadási igényeit [...] és az egész palotatömb eddig hiányzó főbejáratát" hivatott kielégíteni. A kupola alatt háromszintes, erkélysoros központi csarnok kialakítását tervezi, egybenyitva azt a B és D szárny tereivel. „A tervező - írta Janáky - tudatában van annak, hogy az emlékezetben élő dunai tömeg eleme a város volt szépségének és ennek érdekében a kupola hátrahelyezésének gondolatát feladja [!] és törekedett a kupolát a jelenlegi helyén - külső formájában a Jadot-kompozíciót felidézve -, de az alatta lévő terasz hasznos fejlesztésével megoldani."

20 Az utolsó tervváltozat „a palota mint a kultúra palotája" koncepcióként vált valóra Hidasi Lajos vezetésével, 1960-tól.

21 A megvalósult kupoláról az avatott kortárs szemlélő így írt (1967): „...stílusában tudatosan eklektizáló", az előkép óriások (a firenzei dóm, a Szent Péter-bazilika Rómában) átfogalmazása történt itt meg „világi célúvá". A kupola mint a „modern középület" építészeti alkotóeleme, már elveszítette korábbi tradicionális ikonológiai értelmét, a megdicsőítést, a glorifikációt. A budai kupola emblematikussá vált, új értelmét - a kiállítások részeként - a „legfelső pontról nyíló [történelmi] panoráma" élvezetének céljában nyerné el. A palota új kupolája a kupolaépítés magyarországi gyakorlatában „végállomás"; „tetejére kapaszkodva" megállapítható, hogy „kétségtelenül nekünk kisembereknek épült!"

22 Az elemzést záró megjegyzés azonban már inkább a recepciótörténet egy újabb fejezete. JEGYZETEK 1. MOL, 276.f., 65/276., 155-157. Levél Rákosi Mátyás és Nagy Imre (1953. július 4-től a minisztertanács elnöke) elvtársaknak. (Az irategyüttesre Fehérné Bozsics Mária hívta fel figyelmünket, amelyet itt köszönünk meg.) 2. Utóbb: KOLLÁNYI, 1990, továbbá: GERŐ, 1951; YBL, 1957,253-277.; CZAGÁNY, 1966; GERŐ, 1980; YBL-KAT, 1991,263-265. 3. KOLLÁNYI, 1990,219., skk. Közli a közreműködők névsorát, a fő épületrészekre vonatkozóan emeljük ki: a felelős tervezőket: OSzK: Havassy Pál, BTM: Kékesi László, MNG: Tiry György, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum (volt Magyar Munkásmozgalmi Múzeum): Kéry Zoltán. 4. KOLLÁNYI, 1990,72., skk. és több helyen. 5. Beké László és Mújdricza Péter szíves közlése. Fotója: KOLLÁNYI, 1990, fig. 80. 6. KOTSIS, 1945,182-184. 7. KOTSIS, 1995,273, skk. Vö.: PRAKFALVI-HAJDÚ, 1996,222. 8. KOTSIS Iván: Életrajzom. Kézirat. OMvH MÉM, Kotsis-hagyaték, 64, skk. Kotsis életrajzát 1953-ban kezdte írni. A kézirat összeragasztott, átgépelt 22. oldalának szétválasztásakor derült ki, hogy a kezdés keltezése vonatkozásában a 60-as évek eleji datálásunk téves. Vö.: HAJDÚ-PRAKFALVI, 1995,177. 9. MOL, 2761.54/62. Titkárság, 1949. szeptember 14. Vö.: ROMSICS, 1999,325, skk. - Major Máté „hivatalos értesítést" kapott arról, hogy az Akadémia V. Műszaki Tudományok Osztálya levelező tagjává választotta ( 1949. november 11.). Vö.: MAJOR-KÉZIRAT, 297-305. 10. MOL, 276.f. 54/62.: Kotsis „az építészmérnöki osztály passzív ellenállásának a vezére", javasolt a rendelkezési állományba helyezése, tanszékét nem töltjük be, adminisztrátorául Major Máté kinevezése a kívánatos. Vö.: MAJOR-KÉZIRAT, 297-305. (A Magyar Testvéri Közösséghez: ROMSICS, 1999,289.) „Az Épületszerkezettani Tanszékről Arvé Károly, aki feltétlenül eltávolítandó, mert elavult szerkezeteket oktat, cseh és csehsüveg boltozatokról, templom fedélszékről stb. ad elő. Több órán keresztül tárgyalta a vályogépítést, ugyanakkor meg sem emlékezett az előregyártásról. A kikerülő mérnökök a legújabb szerkezeteket nem ismerik, a szabványosítás lehetőségéről nem is hallottak." (MOL, 276.f. 54/62.) 11.1951-ben bontják le és robbantják fel a Kotsis Iván tervezte, közkeletű nevén Regnum Marianum plébániatemplomát a Damjanich utca torkolatánál, a Felvonulási tér, valamint a Sztálin-szobor felállításával kapcsolatos „rendezés" okán. Lásd: PRAKFALVI, 1990,62-69. 12. KOTSIS, 1995, 277, skk. - Tervvázlatok, OMvH MÉM, Kotsis-hagyaték: A-19/282. 293, 294. Kézirat. 171, skk. (berajzolt vázlatokkal). Megjegyzendő, hogy Kotsis egyik tervváltozatában (1950-51) még a torony középterében egy kétszintes (dupla) 350