Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Prakfalvi Endre: Adatok a budavári palotaegyüttes 1945 utáni építéstörténetéhez 343-359
Jelen tanulmányunk keretei között az elmúlt évtizedek tervezés- és építéstörténetének további részletezése, az egymást átható tervek és pályázatok szövevényes sorozatának finomítása, elemzése különösebb eredményre aligha vezet. Ezért a következőkben az 50-es évek azon dokumentumai közül válogattunk, amelyek döntően az építés történetének hátterét világítják meg. Ezek az iratok abba a folyamatba illeszkednek, amelynek célja az ország szovjetizálása, az egypárti diktatúra és a szocialista realizmus primátusának kikényszerítése volt, közreadásukkal a személyes dimenziók is árnyaltabb megvilágítást nyerhetnek. Id. Kotsis Iván már közvetlenül az ostrom után javaslatot tett a várpalota, „az ország legelső reprezentatív épülete" helyreállítására. Az egykori Habsburg-terem megmaradó (!) alapépítményén, a franciás „szigorú kubikus-geometrikus tömbök" közé - felfogása szerint - a stílusba jobban illeszkedő, lapos fedésű, zömök, toronyszerű építményt tervezett, hasonlót a Mária Terézia korában épült csillagvizsgálóhoz. 6 Kotsis 1950. január 1-én helyezkedett el a Középülettervező Vállalat budavári kirendeltségén. Közel három évig dolgozott a helyreállítás munkálatain a műegyetemről az 1949-es tanévkezdetet követő szégyenteljes eltávolíttatása után. A Szabad Nép 1948. július 24-i számában támadást intézett az egyetemi autonómia ellen, mert az intézmény - fogalmaz a cikk - csak„hibái felszámolása után válhatik a tervgazdálkodás igazi részévé". Személy szerint a „tudományosan elmaradt" Kotsis professzort is megtámadta, aki „a hallgatóságot az elavult építészeti formák tervezésére kényszeríti"! 7 Tudott dolog volt, hogy Kotsis tanszékén a két világháború között modern szellemben is lehetett tervezni, diplomázni. Kotsis keserűen jegyezte meg: „igazi szatírája a dolognak azonban csak ezután következett be: a bolsevista kormányzat üldözni kezdte a korszerű felfogást az építészetben és hivatalos stílussá tette »az elmúlt építészeti formákat«, méghozzá ázsiai variációban". 8 A Kotsis ellen folytatott kampány egy átfogó stratégia része volt. Az MDP KV Titkársága 1949. szeptember 14-i ülésének ötödik napirendi pontjában foglalkozott a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Tudományos Tanács (ez utóbbi a kommunista vezetés 1949 februárjában létrehozott „ellen-akadémiája" volt) átszervezése tárgyában. Kotsist 1946-ban a Hültl Dezső elhunytával megüresedett helyre választották meg az MTA levelező tagjának, és ezáltal lett tagja a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert vezetésével megalakult Természettudományi Akadémiának is, amely 1946 folyamán egyesült az MTAval. A titkársági előterjesztés a „régi" tagság lecserélését, az „új elit" létrehozását célozta. A régiek ezentúl majd „címzetes" tagok lesznek (például Kotsis), s az újonnan megválasztandó rendes és levelező tagok sorába (mások mellett) az építészi helyre Major Mátét emelik. Az előterjesztő szerint megfontolandó volt azonban, hogy a Szovjetek az MTA-t ismerik el reprezentatív tudományos szervnek és nem a Tudományos Tanácsot, habár annak célkitűzéseivel értenek egyet! A „disszidens" Szentgyörgyi [sic!] - úgymond - „külön eset". A kérdés: nyíltan „kizárjuk-e" az akadémikusok közül vagy „megtűrjük" a címzetesek sorában. „Mi [az előterjesztők] azon a véleményen vagyunk, hogy Szentgyörgyit [sic!] ki kell zárni, mert az nem keltene felháborodást, de bizalmat gerjesztene a párt erejével szemben!" 9 A titkárság ugyanezen a napon a 8. napirendi pontban, a káderjavaslatok keretében tárgyalta a Tudományos Tanács előterjesztését a műegyetemi tanárok leváltásáról. A névsorban az első helyen Kocsis [sic!] Iván állt. Az indoklás szerint: „Szakmailag fejlődésképtelen, elmaradott, rossz pedagógus, hallgatóságát önállóan fejlődni nem engedi, elnyomja, megöli benne a tervezés készségét. Falusi paraszt-romantikának képviselője. Politikailag veszélyes, s széleskörű reakciós kapcsolatai vannak. Tildy [Zoltán], Varga [Béla] és Nagy Ferenc féle politikának volt az egyik oszlopa a Műegyetemen. Ellenségesen viselkedik az egyetemi demokratikus szervekkel szemben. Az egyetemi reakció egyik vezető tagja. Kemény határozott magyar közösségi." 10 A mindennapok ilyen légkörében dolgozott Kotsis a várban." 1952-re továbbfejlesztette elképzeléseit a rekonstrukció vonatkozásában. Felfogása szerint a középső kupolás vagy tornyos kiemelésnek nincs az alaprajzból eredő „szerves indokoltsága". „A dunai front közepén az épületnek nincs hangsúlyozott pontja [...], az [architekturális] súlypont a két oldalsó tömegen van a déli trónterem és az északi táncterem tömegében. [...] A kettő közötti [kupolás] szakasz csak összekötő. A Dunapart felőli külsőnek logikus megoldása tehát adva van: az alaprajzban kihangsúlyozott két tömböt kell a homlokzatban is kiemelni [...], az összekötő sza345
