Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Alföldy Gábor: A budai királyi várkert az újkorban : (építéstörténeti vázlat) 267-292
A XVIII. század végéről fennmaradt egy ismeretlen szerzőtől származó, a Várhegy nyugati lejtőjének rendezésére és parkosításárakészült, megvalósulatlan kert-látványterv, melyet reprodukcióról ismerünk. 32 E tervezett kert lényegében a Mátyás-féle reneszánsz kert területén létesült volna. A rajzon a kert a szabálytalanul elrendezett növényzet ellenére is alapvetően szimmetrikus felépítésű, a hegy tövében nyíló kovácsoltvas kertkapu fölött balra üvegház, jobbra egyszerű kertészlak áll. Az enyhén kanyargó utakat fasorok szegélyezik. A kert déli részén lugas, északi felében szobor látható. A kert középtengelyébe kör alaprajzú, klasszicista tempiettó (monopterosz) került volna, benne szoborral. E terv megvalósításához a Nyúlkert falának lebontására, illetve a hegyoldal nagymértékű tereprendezésére lett volna szükség, ami igen nagy költséggel járt volna. A királyi palotához csatlakozó, a hegyoldal adottságait figyelembe vevő, azokat jobban kihasználó tájkert végül a Várhegy déli lejtőjén épült meg 1793 és 1795 között. Az új - úgynevezett „Alsó" vagy „Angol" kert nyugat felé az új, déli várkapuhoz vezető útig, dél felé a Szarvas térig húzódott. Kelet felől a Várhegy alján épült Duna-parti házsor, észak felől pedig a palotától a Dunáig húzódó kortinafal (az úgynevezett Vízhordó lépcsővel) határolta. E terület kertépítészeti rendezésére készült az a Bécsben őrzött, eddig ismeretlen kertterv, amely nagy valószínűséggel a tájkert legkorábbi tervének tekinthető. 33 A sajnálatosan szignálatlan terv szerint a terület közepe táján reprezentatív kettős allé húzódik a kert délkeleti sarkától - a Sándor lépcső felső végétől - a rondella felé, amely hosszúkás, lekerekített téglalap alakú gyepes térségben végződik. Közelében, az előbbitől nyugati irányban hasonló méretű, déli végén félköríves, északi végén egyenes lezárású tér látható. E két térség rendeltetését nem ismerjük. A terv a Duna partján, a Vízhordó lépcső alsó végénél vízmű épületet, amellett pedig szintén kettős alléval kísért lépcsősort ábrázol, amely három teraszt alkot. A hegyoldalon lefutó két, párhuzamos fal közé zárt keskeny területen a déli falhoz kicsiny épület csatlakozik, melyet nem nevez meg a tervlap. A terv a rondella szélén, az egykori Zsigmond-kori kaputorony helyén „parasztházat" (Bauernhaus) jelöl. Ennek közelében, a várfalak alatt kerek, sziklákkal szabálytalanul körbevert halas medence látható. Mellette hasonló méretű (feltehetőleg a medencéből kikerült földből) kúp alakú dombocska emelkedik. A Duna-parti házsor mellett nagy kiterjedésű, fehéren hagyott foltok láthatók. A hegyoldalban létesítendő kertet a XVIII-XIX. század fordulóján hazánkban általánosan elterjedt átmeneti, más néven szentimentális kertstílus jellemzi, melyben a kacskaringós utakkal erős kontrasztot képeztek az említett (a barokk kertek jellegzetességeit őrző) egyenes allék és teraszok; az érzelmekre pedig romok és más hangulatkeltő elemek hatottak. Bár a terven ábrázolt elemek legtöbbje a későbbi terveken, térképeken is megjelenik, bizonyos részletek (a kettős allék, a medence szabálytalan kő szegélye és a nyugati gyepes térség) sehol másutt nem kerülnek elő. E kertterv keltezés és szignó híján pontosan nem datálható, de éppen a meg nem valósult (nem fejlesztésre utaló) részletek miatt valószínűsíthető, hogy egy, az 1790-es évek közepe táján készült ötlettervről van szó, amely lényegét tekintve megépült. A terven jelölt parasztház alaprajza nyomán azonosítható azzal az épülettel, amely egy évszázadon keresztül itt állt, tehát ez is a terv megvalósult, lényeges elemei közé tartozott. A későbbi tervekről ismert parasztházat az angliai tájkertekben a XVIII. század első felétől, nálunk a század utolsó harmadától kezdve szokásossá váló gotizáló formában, műromszerűen alakították ki úgy, hogy a Zsigmond-kori, eredeti gótikus kapu maradványait ügyesen beillesztették a homlokzat összképébe. 34 Ily módon a valódi gótikus rom a gotizáló műrom részévé vált. (E kaputorony maradványainak koronként különböző felhasználása- látni fogjuk - kitűnően jelzi a romokkal kapcsolatos szemlélet változását a XVIII. század végétől a XX. század közepéig.) Sándor Lipót 1795-ben bekövetkezett halála után öccse, József főherceg (előbb helytartó, majd nádor) költözött a palotába. Egy évvel később a frissen elkészült Várkertet Vályi András mutatja be: „E Királyi Várnak környéke egészen más színbe öltöztettetett néhai boldog emlékezetű Királyi Fő Hertzeg Sándor Leopold által; mert a' hegy oldalán lévő térség, és annak egész mellyéke Pest felé, faragott drága képezetekkel, Angliából hozott ritka fa tsemetékkel, a' kert részeinek mesterséges felosztása, és a Várba felvezető gyalog út mellett kőfallal lett békeríttetése, 's a' szép remete háznak ide lett építtetése által, egészszen új éle272
