Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Alföldy Gábor: A budai királyi várkert az újkorban : (építéstörténeti vázlat) 267-292

ALFÖLD Y GÁBOR A BUDAI KIRÁLYI VÁRKERT AZ ÚJKORBAN (ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI VÁZLAT) A budai királyi Várkert különleges szerepet tölt be kertművészetünk történetében: a királyi palotaegyüttes részeként az uralkodó (illetve helytartó, nádor) pihenését és reprezentációját szolgálta, s mint ilyen, mindig a köz- és szakmai érdeklődés középpontjában állt. Magas színvonalát kiváló tehetségű alkotók egész sora és a mintaszerűen gondos fenntartás biztosította. A kert történetével kapcsolatban különösen sok leírás, ábrázolás, valamint tervek, térképek és iratok hazai viszonylatban szinte egyedülállóan gazdag anyaga áll a kutató rendelkezésére. Ezek egy részének feldolgozására Gombos Zoltán már az 1960-as években vállalkozott, s kutatási eredményeit könyv formában is közzé tette.' A források áttekintése során azonban jelentős mennyiségű, Gombos által nem vizsgált anyag került elő, amelyek újabb kutatásokra, valamint a Gombos által leírtak lényeges pontosítására és kiegészítésére sarkalltak. Hazánk egyik legjobban dokumentált kertművészeti alkotásának történeti feldolgozása különösen hosszú kutatási időt igénylő, nagy feladat. így első lépésként - e tanulmány megírása kapcsán - az eddig összegyűjtött adatok kronologikus rendbe szedésére, az összefüggések tisztázására, s ezek alapján a kert építéstörténetének rövid összefoglalására vállalkoztam.

2 A barokk kert Buda 1686-os ostroma során a palota és környéke rommá lett, s ezzel a Mátyás idejében virágkorát élő, Bonfíni által is leírt híres reneszánsz Várkert története véget ért.

3 A romok eltakarítása és a Várhegy platójának rendezése után a palota és környezete történetében új korszak kezdődött.

4 Az új, III. Károly által építtetett barokk palotához tartozó díszkert - tehát az újkori Várkert - eddig fellelt első ábrázolását a palota környékét rendező Mikoviny Sámuelnek az 1730-as években készített, Budát ábrázoló térképén találjuk.

5 A Várhegy keleti lejtőjén, a palota keleti homlokzata előtt, a két középkori kortinafal közötti falszorosban látható a kert sematikus ábrázolása, középen a később is meglevő szökőkúttal. Az 1749-ben, François Langer francia hadmérnök által felvett térkép már a déli rondella területén, valamint a palota és a Zeughaus közötti területen is jelöl kertet.

6 E kisméretű, nagyrészt a középkori falak által határolt területeken létesített, egymástól elkülönülő kerteknek nem volt közvetlen kapcsolatuk a palotával. Mivel e kertábrázolások meglehetősen elnagyoltak, további következtetésekre, részletek elemzésére nem adnak módot. A palota Mária Terézia-kori kibővítése (1749-1770) - és különösen a helytartó, Albert szász-tescheni herceg és felesége, Mária Krisztina palotába költözése (1765) - kapcsán felmerült az igény, és a lehetőség is megteremtődött, hogy az épülethez közvetlenül kapcsolódó, reprezentatív kert szülessen. E kert az újonnan épített északi szárny előtti teraszon, a mai Savoyai-szobor közelében valósult meg, alkotója nagy valószínűséggel a palota építési munkáit az 1760-as évektől felügyelő, részben tervező Franz Anton Hillebrandt (1719-1797) kamarai főépítész volt. Hillebrandtnak a királynőhöz 1767. december 3-án írott feljegyzéséből tudjuk, hogy a terveket Albert főherceg kérésére újból átnézte és ismételten jóváhagyta.

7 Ugyanitt említ Hillebrandt egy bizonyos schönbrunni holland kertészt, aki nem más, mint a kertet kivitelező Adrian van 267