Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MINT ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTES; A PALOTA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A LEGÚJABB KUTATÁSOK ALAPJÁN - Kelényi György: A budai királyi palota építésének története a XVIII. században 217-240
1768-ban készült el a Szent Zsigmond tiszteletére emelt palotakápolna, de felszentelésére csak 1769-ben került sor. 53 Elhelyezése, kialakítása - mint láttuk - Jadot-val szemben Pacassinak tulajdonítható, de berendezése, oltárarchitektúrája, a társművészetek irányítása már Hillebrandt nevéhez fűződik. Az alaprajz a 40es évek magyarországi építészetében elterjedt formát, a „hegedű alakot" mutatja; vagyis négyszögletes szentélyrészhez kétszakaszos, a szakaszhatáron előreugró faltömeggel „befűzött", szűkített tér csatlakozik. 54 1769-ben befejeződtek a királyi palota építési munkálatai. Grassalkovich beszámolója szerint a költségek 402 679 forintot tettek ki. 55 Az épületen tehát az idők során három építész dolgozott, s az eredeti terv az építkezés 20 éve alatt többször módosult. Az épület mégis egységesnek tűnik, mert alaprajzi rendszerét, homlokzati sémáját csak részleteiben érintették a változások. A cour d'honneurös palota az úgynevezett kettős vagy iker kastélyalaprajzok sorába tartozik: U alakú formája nem a törzsépületre merőleges, egymenetes szárnyakkal, hanem belsőudvaros, négyszögletes tömbökkel valósult meg. 56 Ezek a tömbök önmagukban is állhatnának; kastélyszerű épületet alkotnak, sarkaikon manzárdtetővel, lapos, de inkább csak a pilaszterekkel jelzett rizalittal. Az alaprajz emlékeztet a schönbrunni kastélyéra, de távolabbi mintákhoz is igazodik. A würzburgi érseki rezidencia egyik legkorábbi (1719) alaprajztervén ugyanezt a formát látjuk. 57 Ez - Balthasar Neumann (1687-1753) később megvalósított tervétől eltérően - az oldalszárnyakban nem négy, hanem csak két belsőudvart mutat, s azok így szintén négyszögletes tömbök. A würzburgi rezidenciával való rokonságot aláhúzza, hogy a budai palota tömegelosztása emlékeztet Robert de Cotte (1656-1735), illetve Germain Bofifrand (1667-1754) terveire (1723), amelyeket a würzburgi kerti homlokzathoz készítettek. 58 Bár a nyílásformák eltérnek, s a francia építészek tervei nyitottságuk révén inkább a vázszerkezetet hangsúlyozzák, a három pavilonra és két összekötőszárnyra tagolódó épület összképe nagyon hasonlít a budaihoz. Már szóltunk arról, hogy a Jadot által tervezett franciaablakokat Pacassi felfalaztatta; így ha az eredeti homlokzatterv állna előttünk, talán még több összefüggést fedezhetnénk fel a würzburgi tervek és a budai palota terve között. A kupolával lezárt, háromszögű oromzattal és támaszokkal hangsúlyozott középrész további kapcsolatot jelent a művek között. A würzburgi rezidencia megtervezésében Balthasar Neumannon kívül a kor több neves építésze is részt vett. Robert de Cotte és Germain Boffrand mellett Johann Lucas von Hildebrandt (1668— 1745) is készített terveket a kerti homlokzathoz, s azok nagyrészt megvalósultak. A würzburgi tervanyag a francia mesterek rajzai, valamint Hildebrandt tervei - egyaránt hozzáférhető volt mind Jadot mind pedig Pacassi számára. A Hofbauamt vezetőiként mindketten ismerhették és felhasználhatták a nagy elődök terveit. A belsőudvaros alaprajz azért lehetett vonzó számukra, mert ilyen volt a schönbrunni kastély is és a Hofburg többudvaros, több fázisban épült komplexuma szintén elfogadhatóvá tette ezt az összetett alaprajzot. Szólni kell még a budai palota egyik leghatásosabb eleméről: a középrész kétkupolás lefedéséről. Zeller rajzán már látszik a kupola, de nem világos, hogy az a később megvalósult megoldás-e vagy egy korábbi forma. Robert de Cotte és Germain Boffrand homlokzattervén is szerepel kupola, bár biztosan nem a Budán alkalmazott kettős változat.. Mégis úgy gondolom, a kettős kupola már Jadot elképzelésében helyet kapott, ugyanis a mély, hárommenetes corps de logis kupolás lefedéséhez vagy egy hatalmas, az egész épület magasságához és tömegéhez képest aránytalanul nagy tömegű kupola kellett volna, vagy kettő kisebb, amely a nyugati és a keleti oldalon egyaránt hatásosan mutatkozik. A kupolák ácsolt szerkezetek, nincs belső héjuk, alattuk nincs több szintet átérő, tágas tér, amelynek magasságát tovább fokoznák és koronáznák. Egyértelműen csak a külső, az összkép elemei: a középrész esztétikai és eszmei hangsúlyát teremtik meg. A kupolaboltozat Louis Levau (1612-1670) vaux-le-vicomte-i kastélya (1656) óta terjedt el a világi építészetben, szakrális jelleget kölcsönözve az épületnek. A párizsi Louvre keleti homlokzatára kiírt „pályázat" során itáliai építészek - Pietro da Cortona (1596-1669) és Carlo Rainaldi (1611-1691) - terveiken a koronát, illetve egy baldachinos formát mintázó kupolát rajzoltak meg (1665). Talán e tervek nyomán terjedt el az ötlet, hogy az uralkodót vagy a magas rangú építtetőt koronát vagy baldachint idéző kupolaforma jelképezze palotáján. Donate Felice d'AUio (1677 körül—1761) klosterneuburgi kolostortervének (1730 körül) nyolc kupoláján a Habsburg-ház országainak koronáit kívánta másolni. Ezek közül csak a császári korona készült el, de a jelképes forma így is nagy hatással lehetett a kortársakra. 59 Nem tudjuk, a francia és az osztrák pél230
