Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - F. Dózsa Katalin: Az udvari díszruha története 95-104

22. Kék-ezüstbrokát ruhák: Iparművészeti Múzeumban: világoskék alapon ezüst- és színes selyemfonallal brossírozott selyem, hossza: 110 cm, vállfűző magassága: 55 cm, lt. sz.: 14954.; Magyar Nemzeti Múzeumban: világoskék alapon, ezüst- és színes selyemfonallal brossírozott, virágcsokros mintázatú, feltehetően lyoni selyem, szoknyahossz: 106 cm, lt. sz.: 1935.109. 23. Martin Meytens (1695-1770): A hatéves József, 1747. Vászon, olaj, 150 x 112 cm. Prága, Národni Galerie, lt. sz.: 0787.; Martin Johann Schmidt (Kremser-Schmidt; 1718-1801): Mária Terézia és II. József, 1745. Vászon, olaj, 229 x 157 cm. Seitenstette, Benedikterstift; Martin Meytens (1695-1770): A négyéves József, 1745. Vászon, olaj, 111 x 90 cm. Bécs, magántulajdon. Ezekről számtalan litográfia és egyéb grafikus másolat készült és volt forgalomban. 24. Világoskék bordás damasztselyem, virágszálas mintával, ezüst vert csipke és paszomány, 1745. Nadrág hossza: 46 cm, dolmány hossza: 43 cm, mente hossza: 63,5 cm, süveg magassága: 32 cm. MNM, lt. sz.: 1954.667.1-4.; zöld selyemdamaszt dolmány, arany paszomány, vert csipke, 1750 körül. Osztrák, hossza: 48 cm. IM, lt. sz.: 12861. 25. Martin Meytens (1695-1770) köre: Mária Terézia gyermekei, 1740-es évek (jelen TBM, kat. sz.: 3.1.10.). 26. Martin Meytens (1695-1770): Bánffy Dénes gróf, 1750-es évek vége, 1760-as évek eleje. Vászon, olaj, 207 x 116 cm. MNMTKcs, lt. sz.: 54.13. 27. Ismeretlen mester (XVIII. század közepe): Csáky József gróf gyermekkori képmása, 1749. Vászon, olaj, 111 * 84 cm. MNMTKcs, Csáky-letét: 14. Hasonlót láthatunk: Ismeretlen mester (XVIII. század közepe): Haller János gróf képmása, 1740es évek. Vászon, olaj, 195,5 x 139,6 cm. MNMTKcs, lt. sz.: 1224.; Ismeretlen mester (XVIII. század közepe): Esterházy József gróf képmása, 1741. Vászon, olaj, 136 x 95 cm. Kuny Domokos Múzeum, Tata, lt. sz.: 55.18. 28. A magyar dolmány derékszögben vagy T formában bevágott ujjú volt, mint a török és belső-ázsiai kínai kaftánoké, esetleg a japán kimonóhoz hasonlóan eleje és háta egy anyagból szabott, s külön téglalapként csatlakozott az ujja. Ez a forma megmaradt a népviseletben is. Vö.: GÁBORJÁN, 1993. 29. Jelen TBM, kat. sz.: 3.1.31. 30. Zöld bordás selyem, színes selyemfonalas hímzéssel, paszománnyal, 1760-1770 körül, MNM, lt. sz.: 1934.337.1-2.; violaszín bordás selyem, arany bouillon és paszomány, 1760-1770 körül, MNM, lt. sz.: 1928.1.3. 31. Jelen TBM, kat. sz.: 3.2.3., 3.2.4. 32. Pollenéig József (XVIII. század második fele): Nádori fogadóest 1795-ben a budai várpalota dísztermében. Papír, toll, gouache, 28,2 x 40,8 cm. SzM, lt. sz.: 1930.2188. 33. Sötétkék gyapjúszövet színes selyemhímzéssel, 1790 körül. Mente, hossza: 51 cm, dolmány, hossza: 58 cm, nadrág, hossza: 110 cm. IM, lt. sz.: 14882., 14857., 14856. 34. Kabát, mellény, sötétbarna gyapjúszövet színes selyemhímzéssel, XIX. század eleje. 35. SPRINGSCHITZ, 1949,59. 36. JOURNAL, 1816, Nr. 41.; JOURNAL, 1820, Nr. 84., Taf. Modenbild XXVIII.; WIENER, 1830, Nr. 52, Modenbild XXXIII. 37. Jelen TBM, kat. sz.: 3.3.32. 38. Osztroluczky Pál országgyűlési követ ruhája, 1825. KATALIN FÖLDI DÓZSA HISTORY OF THE FORMAL COURT DRESS Summary The royal courts in 16th-century France were the first to institute dress codes for the most highly esteemed ranks. During the grand règne of Louis XIV the so-called grand habit or costume de cour was established in the French court. For men it consisted of tight culottes and a gold- or silver-embroidered, knee-length coat called a justaucorps which had no collar, was worn open in front, and had short sleeves ending in cuffs. For the ladies this attire consisted of a petticoat called a jupe and, draped over it, an outer skirt called a manteau, which had a long train. During the 18th century the place ofthe justaucorps was taken by the colourful silk waistcoat with rounded tails. In the 1780s it was frequently made of navy blue, violet, or dark brown (often patterned) velvet, and had frills embroidered with bouquets of wild flowers, poppies, cornflowers, or eyes of wheat. At the end of the century this waistcoat was often also made of dark coloured cloth. On the turn of the 18th and 19th centuries court attire in France underwent significant changes. Men's garments were made of dark velvet or cloth (often black) with gold and silver embroidery, sometimes with an additional colour or two. The mode for women included slim, close-fitting, antiqued dresses with waists just below the breasts. These were made of gold- or silver-embroidered silk muslin or tulle, and were accompanied by a long train made of velvet with red, green, blue, silver, or gold thread. In the Viennese court in the 17th century the so-called spanische Manteltracht was de rigueur. In 1711 Charles III made it the compulsory court apparel. Maria Theresa made a contribution to this in the form of the Laxenburg dress for ladies, made of red bro103