Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Varga Judit: Budapest élelmiszer-ellátása – vásárcsarnokok a századfordulón 87-101

előbbi értékesítése és a beküldővel való mihamarabbi elszámolás volt. Felelősségteljes tevékenységük miatt szigorú feltételekhez kötötték felvételüket. Csak olyan egyének, cégek, társulatok, szövetkezetek pályázhattak, akik hivatásuknál, kereskedelmi szakismereteiknél és vagyoni állapotuknál fogva megfeleltek az áruk megbízható értékesítésének.

28 Jogosítványukat a Vásárcsarnok Bizottság állította ki. Bárki küldhetett nevükre élelmiszert tetszőleges mennyiségben (még egy kosárral is!). A megérkezett, gondosan becsomagolt küldeményt a főfelügyelő az illetékes hatósági közvetítővel kiváltatta, aki a termék közfogyasztásra való alkalmasságának megvizsgáltatása után, nyilvános árverés útján értékesítette az árut. Az árveréseket vásári időben tartották, kezdetét harangszóval jelezték. Minden közvetítő köteles volt árverési jegyzéket vezetni, amin fel kellett tüntetni az áru tulajdonosának nevét, lakhelyét, az áru beérkezésének napját, az áru nemét, mennyiségét, minőségét, az árverés óráját, az elért árat és végül a vevő nevét és lakcímét. A közvetítésért szedhető legmagasabb díj az eladási ár 8%-át tehette ki. A hatósági közvetítő munkájával szemben az elszámolási értesítő kézhezvételétől számított öt napon belül lehetett panaszt emelni a főfelügyelőnél. A központi csarnokban a nyitás évében két hatósági közvetítő működött: a Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete és a Vámos és Bruszt cég néven bejegyzett közkereseti társaság. Az utóbbi alapítója, Bruszt Adolf budapesti mészárosmester a közvetítői állás elnyerése céljából a tízéves iparos és bizományos múltja, megfelelő tőkéje, kereskedelmi intelligenciája és szakképzett alkalmazottai mellett, jó üzletemberhez méltóan, szükségesnek tartotta személyesen is tanulmányozni a bécsi és a berlini csarnokok működését.

29 A korszakot meghatározó liberális, vállalkozásbarát politika részeként áruját a fővárosba küldő vidéki termelő 10% kedvezménnyel vehette igénybe a vasúti szolgáltatásokat. 1900-ban összesen 234 község 2946 esetben szállított 10 000 kg-ot meghaladó árumennyiséget a központi csarnokba. Ezek kimutatása a következő.

30 A község neve A vasúton vagy hajón (korabeli hány esetben jött helyesírással) 10 000 kg-nál több áru Arad 1 Bölcske Alsó-Szombatfalva 6 Balassa-Gyarmat Alsó-Viszt 12 Bicske Alsó-Mistye 1 Bács-Petrovosello Apátfalva 118 Báttaszék Abony 19 Bogdány Albert-Irsa 6 Czecze Alsó-Szapor 2 Czegléd Algyő 2 Czernosch Brassó 14 Csány Berczel-Csérő 18 Csantavér Bulgária 1 Csóka Budapest, déli vasút 4 Csikeria Budapest, dunaparti pu. 34 Csengőd Budapest, józsefvárosi pu. 16 Csermő Budapest, nyugati p.u. 3 Dunapentele Budapest, Kelenföld 6 Devecser Budapest, teherp.u. 3 Dunaföldvár Beszterce 1 Debreczen Bács-Almás 1 Döbrököz Belgrád 16 Dabas Bánhida 16 Deés Baja 8 Dömös Brcka 1 Érsekújvár Bethlen 1 Eszterháza 15 1 1 1 27 4 7 9 1 5 1 37 6 1 2 1 5 21 6 2 9 1 50 2 1