Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
SZELLEMI ELIT CSOPORTOK Az elitekkel kapcsolatos legjellemzőbb változásokat a budai tagok soraiban tapasztalhatjuk. Itt ugyanis a lokális érdekű reálszféra társadalmi elemei, a céhes világ szokásrendszerébe szorult hagyományos iparűzők és kereskedők rovására a főként állami hivatalnokok és egyéb értelmiségiek aránya nő meg 1867-hez képest - mely utóbbi aránynövekedés a későbbiekben is állandósult vonása marad a közgyűlésnek. A különböző rendű és rangú városi és állami tisztviselők ugyan a régi budai képviselőtestületekben is elég népes csoportot alkottak, a városegyesítés évére azonban az állami tisztviselők aránya - összefüggésben az állami adminisztráció erőteljes kiépülésével - a korábbiakhoz képest azonban csaknem megháromszorozódott. Ezek jobbára aktív vagy már kvietált minisztériumi főtisztviselők vagy bírák voltak, akiknek a neve többször is felbukkant a Deák-párti szavazójegyzékeken, s akik viszont a Vár vagy a Víziváros jobb részeiben laktak. Egyik jellegzetes képviselőjük a fővárosi törvény végső formájának kialakításában jelentős szerepet játszott - a főpolgármesteri intézmény létesítésével kapcsolatban kisebbségi, centralizáló álláspontot elfoglaló - gömöri Havas Sándor belügyminisztériumi, majd honvédelmi minisztériumi osztálytanácsos, később államtitkár a főpolgármester-választáskor az uralkodó harmadik jelöltje volt. 60 Havas királyi tanácsos 1894-ig volt az I. kerület egyik nem virilista képviselője, aki az Osztrák-Magyar Bank igazgatóságában is helyet foglalt, tagja volt az egyetem államvizsga-bizottságának s a fővárosi közgyűlésben a képzőművészeti bizottságban tevékenykedett. Községpolitikai tevékenységéből főként az aquincumi ásatások kezdeményezése és a budai hegyvidék rendezése, turistaútjainak kialakítása említésre méltó. Az önálló magyar államigazgatási apparátus kialakítása körüli alkotó tevékenység másik jellegzetes új képviselője a magyar parlamenti gyorsírás megteremtője és nemzetközileg elismert alakja, Fenyvessy Adolf, aki egészen 1906-ig képviselte nem virilistaként a józsefvárosi érdekeket. Az egyesítés körüli időszakban főrészvényesként többek között az Athenaeum könyvkiadónál és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútnál rendelkezett igazgatósági tagsággal. Egyéb elfoglaltságai közül pedig figyelmet érdemel tanári tevékenysége a pesti Főreálban és a Kereskedelmi Akadémián, valamint egyenlőségi köri tagsága. A hivatalnokok, s ezen belül is az államiak fokozott szerepvállalását - legalábbis az erre támasztott igényt - azonban talán mindennél inkább magának a miniszterelnöknek, Szlávy Józsefnek a közgyűlési tagsága bizonyítja, aki ráadásul nem is virilistaként, hanem egyszerű II. kerületi képviselőként foglalhatott helyet 1897-ig az ország parlamentje mellett a fővároséban is. A természettudományos gondolkodás kibontakozásának évei az orvostudomány képviselői közgyűlési szerepvállalásának megszaporodását is magukkal hozták: így az új fővárosi hatóság tagjai lesznek a magyar orvoslás olyan neves személyiségei, mint pl. a különben már 1850-ben is községpolitikai szerepet vállalt Schwartzer Ferenc idegorvos, szanatóriumtulajdonos, a magyar elmeorvoslás egyik úttörője; vagy az akadémikusok közül Arányi Lajos nemzetközi hírű patológus; avagy Rózsay József főorvos. Utóbbi állásai, vállalt kötelezettségei jól illusztrálják a korszak egyik jellegzetességét is: az intézményi kötöttségeket figyelmen kívül hagyó szakmai aktivitást. Rózsay doktor ugyanis nemcsak a fővárosi Szegényháznak volt a főorvosa, hanem a Rókus kórházi rabkórháznak is, míg a Dologháznál nem vezető orvosként vállalt szerepet. Mindemellett a Zsidókórház igazgatói feladatait és a Hitközség kórházi választmánya elnökének szerepét is betöltötte. Ám jutott ideje az Orvosegyletben és az Orvosi Könyvkiadó Vállalatnál is feladatokat vállalni. S hogy az efféle álláshalmozás abban az időben korántsem számított kivételnek, mutatja a városegyesítés miniszteri biztosa, Havas Ignác tanár esete is, aki az egyik legnagyobb adózó virilistaként volt tagja a közgyűlésnek, s aki egyben a Szegénygyermekkórház főorvosa, a Szegényház 36
