Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában 303-318

be, mint a reformkorban Széchenyiné. így pl. a következő évi jogászbálon, melynek szintén háziasszonya volt, már nem táncol, helyette a bál elnöke Mikó Anna grófkisasszonnyal nyitja meg a mulatságot.'

11 A bálok védnökeinek általában arisztokrata hölgyeket kérnek fel. 1868-ban a medikusbál védnöke Báró Eötvös Józsefné. A magyar gazdasszonyok egyletének herceg Odeschalchi Gyuláné, gróf Keglevich Béláné és gróf Szapáry Gézáné.

62 A fiatalok közül az egyik kedvenc az 1873-ban már Károlyi Pistánéként emlegetett Csekonits Margit grófné, akit férjhezmenetele alkalmával a Borsszem Jankó verssel köszöntött, mondván: „Kecsonics ő, nem Csekonics"

63 Érdekes azonban a jogászbálon, a mindig legfontosabbnak és legelegánsabbnak tekintett táncestélyen 1869-ben résztvevő hölgyek névsorát áttekinteni. A divatlap szerint: „Mind együtt voltak a város legkitűnőbb szépei, a bájos Cziráky grófkisasszonyok, Bethlen Vilma, Teleki Ilona, Weinkheim Krisztina, Csekonits Margit grófnők, Eötvös és Vay bárónők, Ney Aranka, Kovács Ilka, Trümmel Sidónia, Konkoly Adrienne, Kiss Janka, Reitter Mari, Koller Ida, Greffi Gabriella, Kováts Irma, Beniczky és Kvassay nővérek, Klein Mariska, Jankovits Irén, Polgár Erzsike és Emma, Kacskovics és Schopper nővérek... és még ki tudná előszámlálni mind. A művészvilág is képviselve volt, Pauline, Neszveda (?) Anna, Kocsis Irma és Szigligeti nővérek által". A névsor elég vegyes a régi arisztokrata családnevek után nyilvánvalóan polgáriak következnek. Reitter Mari talán rokonságban volt Reitter Ferenccel, Koller Ida elképzelhető, hogy Koller fényképész leánya. Egy nevet más forrásból ismerünk,

64 Kováts Inna Kováts Gyulának (1815-1873), a Nemzeti Múzeum múzeumőrének leánya. Ami egyben arra is utal, hogy ebben az időben a muzeológus társadalmi megbecsülése határozottan előkelőbb a mainál. Ez a fajta keveredés azonban csak a korzón és a legnagyobb rendezvényeknél általános. Nem véletlen, hogy Kováts Irma kisasszony is dr. Csiky József orvoshoz megy nőül, s nem valamelyik, a jogászbálon esetleg őt megtáncoltató ifjú grófhoz. A város életében az arisztokraták a legfényesebb operabemutatókon, a jelesebb bálokon, esetleg a Városliget kocsikorzóján vesznek részt, a többi helyszínt átengedik a polgárságnak. Sokszor egy rendezvény kifejezetten egy-egy réteg számára nyújt szórakozást. Az Erzsébet téri tavaszünnepen elsősorban „a pénz aristokratia" szépei jelennek meg: „E helyen láthatod Hebron rózsáit, elragadó nyakakkal, mint a minarettek tornyai, s fehér keblekkel mint dalvaligiri (sic!) hava. Élő emlékei Júdea szebb napjainak, - ti emancipáltatok és emancipáljátok Júdea népeit, nem férjeitek, kik szöszre és gubicsra alkusznak. - lelkendezik a divatlap, s úgy tűnik a friss gazdagságot akkor is látványosan kell érzékeltetni: - Arany, drágakövek, selyem és bársony itt nagy számban szemlélhetők, s akinek keleti ízlése van, itt művészileg is amusírozhatja magát."

65

. Ugyanakkor a Gellért-hegyen is tavaszi népünnepélyt tartanak, narancs és kiflidobálással, ez azonban az ún. alsóbb néposztályok mulatsága - a tárcaíró szerint még a róla beszámoló újságírók is mellőzik látogatását: „A lapok dícsérőleg emlékeznek az ünnepélyről, a nélkül, hogy referenseik abban részt vettek volna. De hát mire valók volnának a távcsövek?"

66 Sokszor az egy munkahelyen dolgozók vagy azonos foglalkozásúak tartanak valamilyen, a város számára érdekes rendezvényt. Tulajdonképpen a bálok is ebbe sorba tartoznak (jogász, medikus stb.). Nyáron szokás juniálist is rendezni. 1869. július l-jén pl. a Honvédelmi Minisztérium tart juniálist a Disznófőnél, amelyről a Magyar Bazár tudósítója tréfásan számol be a kétheti tárcában: „kezdjük honvédeink első csatáján (...) és reggelre megköttetett a fegyverszünet egészen - a közlekedési minisztérium hivatalnokainak nyári mulatságáig, a mely is tartatott amaz első után két nappal"

67

. De ugyanaznap a színiképezde növendékei, majd az igazságügy-minisztérium és a pénzügyi minisztérium is tart juniálist. „Különben nagyon regényes egy-egy ilyen nyári mulatság a hegyek között"

68 - a divatlap leírása alapján a juniális inkább bálhoz hasonlít, s nem zártkörű hivatalnoki összejövetelhez. A mindennapi társasélet az egyletekben, kaszinókban zajlik, amelyeket a hasonló foglalkozásúak, társadalmi helyzetűek vagy az egy helyen lakók létesítenek. Az első ilyen szervezet a Széchenyi alapította Nemzeti Kaszinó. „A legnagyobb magyar" elképzelése az volt, hogy legyen egy hely, 313