Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Gergely Katalin: Lakóhely és életminőség a századfordulón 295-301

lakás épült, a telepen így 288 lakás volt. A lakások közül 36 kétszobás, a többi egyszobás lett: be­llik 230 korona volt. Alapterületük 46 m 2 , ami nagyobb alapterületet jelentett, mint a bérházakban épült lakásoké. Szoba, konyha, kamra, és WC is volt mindegyik lakásban, továbbá folyóvíz és gáz-, majd villanyvilágítás. A fűtés hagyományos, szilárd tüzelésű volt. Közös használatú helyiségekként épültek fel a házsorok végében a mosókonyhák. Az egyes lakások előtt tornácszerü, fedett előtér volt, amely egyben bejáratul is szolgált. A be­járattal szemben a széles közökben kiskertet alakítottak ki az ottlakók, virágokat, zöldségféléket, dísznövényeket nevelgettek. A telepen 12 üzlet működött: hentes és mészárszék, több vegyeskeres­kedés, pék, fodrász, kávémérés, cukrászda stb., s a közelben hetipiac is volt. A TELEP TÁRSADALMA A legkorábbi lakók olyan sokgyermekes családok voltak, akiknél a szociális helyzet indokolta az önálló lakásba költözést. Sokan barakklakásokból, ágy- és albérletekből, tömegszállásokról kerül­tek a telepre. Lakáshoz jutni a telepen mindenképpen más minőségű lakáskörülményeket, egészsé­gesebb, jobb életei jelentett. A gyári munkások mellett kisiparosok, kiskereskedők és alkalmazot­tak voltak a telep első lakói. Az alkalmazottak részben a városi közigazgatásban, részben a közle­kedésben (MÁV), a Postánál vagy különböző vállalatoknál altisztként álltak alkalmazásban. A köz­szolgálati altisztek rétegét a modern polgári államapparátus, a közlekedés, a hírközlés teremtette meg. Se nem munkások, se nem tisztviselők, hanem a mindenkori hatalmi struktúra kiszolgálói, bi­zalmi alkalmazottak voltak. Munkájukban katonai (pl. egyenruha-viselés) és szolgai vonások ke­veredtek. Az altiszt függő helyzetű, szakképzetlen kispolgár, aki életvitelében, értékrendjében a polgárságot, az úri középosztályt tekintette példának, s igyekezett azt külsőségeiben utánozni. 2. AZ ÓBUDAI GÁZGYÁRI KOLÓNIA" A főváros közüzemeinek fokozatos kiépülésével jöttek létre nagyobb számban a kolóniák mint jel­legzetesen fővárosi lakásépítési típusok. A nagyobb üzemek, gyárak, vállalatok munkás lakás-épít­kezéseinek, mint a Ganz-gyáré, a MÁV-é, a Mávagé, 1 " az Óbudai Gázgyár célja kimondva-kimon­datlanul az volt, hogy a lakóhely megteremtésével állandó és megbízható munkásokat biztosítsa­nak a vállalatoknak. Ilyen típusú kolónia az előbb említett Óbudai Gázgyár 1910 és 1913 között létrehozott munkás­és tisztviselőtelepe, amely magába foglalta a gyári tisztviselőknek, magas beosztású műszakiaknak épült belső telepet és a munkásoknak épült külső telepet. A belső telep vagy tisztviselőtelep 9 lakó­házban 17 lakás volt: négy-, három- és kétszobásak, s egy ötszobás önálló ház a gyár vezetőjének. Minden lakáshoz fürdőszoba és mosókonyha is tartozott. Az itt lakóknak a gyár munkásai közül se­gítő személyzet, házicseléd is járt. Kertész által rendben tartott park vette köitil a lakóépületeket, s teniszpálya állt az itt élők rendelkezésére. Az építés költsége 799 523 korona volt. A külső telep vagy munkástelep egyemeletes, igényes, a korszak építészeti stílusjegyeit magán viselő épületeiben 78 kétszobás, 14 egyszobás, 4 háromszobás (fürdőszobás) lakás és 4 padlásszo­ba volt víz, angol WC, gáz-, majd villanyvilágítás, a konyhákban minden lakáshoz gáztűzhely tar­tozott. A fürdőházban közös kád és zuhanyfürdő állt minden lakó rendelkezésére, ugyanígy közös volt a mosókonyha. A lakásokhoz elkerített kiskertek tartoztak, ahová gyümölcsfákat, virágokat ül­tettek. A külső telepen szolgáltató és szociális létesítmények is épültek, hogy a legfontosabb szol­gáltatásokat helyben találják meg a kolónia lakói: vendéglő, fűszerüzlet, élelmiszerüzlet, borbély­műhely, orvosi rendelő, ahol ingyenes orvosi ellátást biztosítottak minden munkásnak, továbbá le­296

Next

/
Oldalképek
Tartalom