Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284

/. kép. Az Iparművészeti Múzeum kiállításának részlete a Műcsarnokban, 1877 (IM Adattára NLT47.671) Minisztérium saját hatáskörébe vette a közgyűjteményt, és - az 1878. XVII. te. alapján utólag szentesítve alapítását - rendszeres járandósággal látta el. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum néven állami intézménnyé vált szervezet kiadásainak finanszírozására évi 10 400 forintot állapított meg. A miniszteri leiratban jóváhagyott alapszabály a közönség műízlésének fejlesztését és az iparosok képzését is a feladatok közé sorolta. Utóbbi érdekében azt is előírta, hogy az intézmény gondoskodjon olyan alkalmas helyiségről, melyben a honi mesterek közszemlére tehetik jeles munkáikat. Ezt az időszakot egyébiránt a gyűjtemény és a könyvtár rendszeres, szívós gyarapítása jellemezte, pl. Zichy Ödön gróf 1878-ban a párizsi világkiállításon vásárolt tárgyakkal gazdagította a múzeumot. 1881-ben fontos változások zajlottak le a múzeum életében, mivel Pulszky Károlyt az Országos Képtár őrévé nevezték ki, míg Schickedanz Albert az Iparművészeti Iskola tanára lett. Az irányítással ekkor Ráth Györgyöt bízták meg. A jeles műgyűjtő, a Képzőművészeti Társulat alapítója, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelő bizottságának másodelnöke személyében a múzeum régi támogatója nyerte el a díjazás nélküli posztot. Segítőtársként a fogalmazói és őri teendőket ellátó Radisics Jenőt rendelték ki mellé. Tevékenységük eredményeként a múzeum elismert, országos jelentőségű, sőt nemzetközi visszhangot keltő intézménnyé nőtt. Ráth különösen a szervezőmunkában jeleskedett. Első lépésként függetlenségre, a Magyar Nemzeti Múzeumtól való teljes elszakadás kivívására törekedett. Nevéhez kötődik a belső ügyrend kialakítása, a gyűjtemények művességek és anyagok szerinti elrendezése, valamint a tudományos igényű leltározás bevezetése is (az 1870-es évektől alkalmazott rajzos leltárkönyvek helyett egyedi leírókartonokat kezdtek használni). A tudományos felmérés, történeti áttekintés igényével születtek a több köz- és magángyűjteményt mozgósító szakkiállítások: 1882 -könyvművészeti tárlat 226 263