Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259
A kép eredeti aláírása: Rqffael Santi: Madonna gyermekével és Ker. Szt. Jánossal. Rézmetszetű illusztráció, PULSZKY-TSCHUDI, 1883,25. old. tár részére tervezett üvegtetős, felülvilágítós szerkezeteknél alkalmazott." Ez minden bizonnyal a hercegnek tett engedmény volt. Továbbá a rendelkezésre álló rövid időben Henszlmann széles körű propagandatevékenységet fejtett ki, hogy elnyerje a közvélemény kényszerítő támogatását. Előadásokat tartott az Akadémián az építészeti stílusokról, ahol kiemelve ismertette a gótikát, 74 valamint közzétette nézeteit afelől, milyen is legyen az épület. 75 Egy kiemelt jelentőségű tudóscsoport, az akadémiai tagság és az ellenzéki sajtó mindvégig mellette állt, de illúzió lenne azt feltételezni, hogy a gótika kedveltsége vagy a terv kvalitásai miatt. Egyszerűen azért, mert szerették volna, ha magyar ember kapja e rangos feladatot. De a herceg a kezdetektől ott állt a háttérben, és mint már Omlósnak említette, a firenzei Uffizit tekintette példának, kizárt, hogy egy gótikus épületet elfogadott volna. A küzdelem végső soron közte és Henszlmann között zajlott, de úgy, hogy a tudós nem tudott arról, hogy semmi esélye sincs. Mivel nyílt diktátumról Esterházy részéről szó sem lehetett, Henszlmann presztízse pedig kizárta az egyenes visszautasítást, kényes helyzet alakult ki. 1840 óta a művészet terén a nemzetiesség kérdése mint központi értékkategória uralkodott a közönség előtt, az épület stílusáról folyó vitát is ebbe az irányba terelték. Igen tanulságos megfigyelni, hogyan polarizálódnak a táborok „kozmopolita" és „nemzeti" elkötelezettség szerint, és hogyan töltődik fel az esztétikai indíttatású polémia ideológiával, sőt napi politikával. A vitában más problémák is manifesztálódnak, így az Akadémia arisztokrata vezetése és a polgári tagság hegemóniaharca. A vita a teljes nyilvánosság előtt, a pesti sajtóban folyt, így nagy haszonnal járt a magyar művészettörténeti szaknyelv fejlődésére nézve. A határidőre elkészült tervek 1861. febr. 24-én Henszlmann, Ferstel és a fel nem kért, de a tehetséges és ambiciózus ifjú Szkalnitzky Antaltól (1836-1878) az Akadémián egyetlen napig ki voltak állítva, és ekkor számosan megtekintették, az adakozókat érdekelte, mire adták pénzüket. 76 Másnap, a február 25-i teljes ülésen Tóth Lőrinc pénztárnok az Akadémia tagságának hivatalosan bejelentette, hogy az Esterházy képgyűjteményt, „.. .mely eddig Bécsnek egyik művészi nevezetessége volt..." tulajdonosa a leendő akadémiai palota képcsarnokának engedi át tartós letétként. Ezért a palota terveit neki is bemutatják, hogy a képtár termeiről véleményt mondhasson. Nem puszta udvariasság ez. Az épület fele a gyűjtemény számára készült, az alapterületet 620 nm-rel megnagyobbították, ami jelentős költségnövekedést eredményezett, nem kockáztathatták Pál herceg esetleges visszalépését. 233
