Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
sége - mert a gyakorlatban vezetői jogkört jelentett ez a kinevezés -, tény azonban, hogy a fővárosi intézmények egyetlen vezetői állására sem írtak ki ekkoriban pályázatot. A személyek kiválasztásáról a főváros vezető szervei saját hatáskörükben döntöttek, ami nemegyszer a felsőbb szintű vezetői döntés tanácsi elfogadását jelentette. Az ekkoriban alkalmazott hivatalnoki kar névsorát áttekintve mégis elsősorban a vezetők kvalitásérzékét emelhetjük ki, s ez Bárczyra különösen igaz amint erről korábban már szóltunk. A döntés hátterében (függetlenül az esetleges személyes vonatkozásoktól) az húzódik meg, hogy Bárczy és szakértői gárdája a múzeum gyűjtőtevékenységének középpontjába ekkor már a kortárs képzőművészeti alkotások megszerzését - s távlatilag a modern galéria létrehozását helyezte. E törekvés megvalósításához Csánky jobb partnernek ígérkezett, mint a szigorúan - és kizárólag - történeti szempontokat érvényesítő Kuzsinszky Bálint, akitől ez a fajta fogékonyság igen távol esett. A szemléleti különbség nyilvánvaló, s az is, hogy Csánky belépésével és az új ügyosztály létrehozásával immáron nagyobb ütemben haladhattak a kitűzött cél felé. 8. NYITÁS AZ ÚJ IRÁNYZATOK FELÉ - A KÉPTÁR KIALAKULÁSA Gyors ütemben indul meg ekkortól a kortárs képzőművészet alkotásainak gyűjtése. A korszakban egymást követik a kiállítások, amelyeken rendszeresen vásárolnak, de az alakuló művészeti egyesületek (Magyar Grafikusok Egyesülete, Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete stb.) is foglalkoznak műkereskedelemmel, s így figyelmük ezekre is kiterjed. 1912-ben kerül be Mcdnyánszky László Mocsár című tájképe, Jávor Pál egy városképe, Pór Bertalan: Kompozítió terv című olajfestménye - amelyeket hivatali szobákban helyeznek el' 65 -, de vásárolnak az „Ifjú művészek" kiállításáról is.' 6fi A következő évben veszik meg igen magas áron Ferenczy Károly József és testvérei című képét 167 , majd a szolnoki művésztelep alkotóinak munkáiból választanak: Fényes Adolf Iskolás fiúját és Mihalik Dániel Téli táj című alkotását veszik meg egy képkereskedőnél. m Többször is vásárolnak a Művészház kiállításairól is, amelynek tevékenységében alapító tagként vesz részt a főváros. Az 1909-ben alakult Művészház „gyűjtőhelye a holnap, a holnapután stílusainak és művészeinek". m Itt szerepelnek először az avantgárd irányzatok képviselői, köztük a magyar aktivisták is. A gyűjtés során érzékelhető, hogy friss szemmel fedezik fel az új és új tehetségeket. 1912től a képzőművészeti bizottság mellett - két éven át - nem is alkalmaztak állandó szakértőket: a vásárlásokat a belső „stáb", a XIV. ügyosztály tartja kézben. A beszerzéseket ez idő tájt sokoldalúság, a stílusok közötti tudatos választás s igen jó kvalitásérzék jellemezte. A kor változatos, sokszínű művészeti életében több kristályosodási pont is található, de figyelmüket egyetlen jelentős irányzat sem kerülte el. Az 1912 és 1914 közötti időszak különösen figyelemreméltó. A vásárlások nagyságrendje sokszorosan felülmúlja a korábbi időszakét, s a művek színvonala is kiemelkedő. A főváros művészeti közélete igen élénk. A Nemzeti Szalonban egymást követik az új stílusáramlatok (kubizmus, expresszionizmus) legjelesebb alkotóinak kiállításai - s a közönség 1912-ben az olasz futuristák műveivel is megismerkedhet. Ez egyben az Ernst Múzeum alapításának éve is. A gyűjtemény rohamosan gyarapodik a legmodernebb irányzatokat képviselő alkotásokkal: Czigány Dezső Önarcképe' 70 , Vedres Márk Táncoló lány című szobra 171 , Medgyessy Ferenc Egy bronz reliefje 172 , Beck Ö. Fülöp alkotásai' 73 , Galimberti Sándor Csendélet című olajfestménye' 74 és Bálint Rezső több műve 173 kerül ekkor a főváros tulajdonába. A vásárlások sorát áttekintve azonban érzékelhető, hogy a kiválasztásban szerepet játszottak a XIV. ügyosztály más tagjai - s a főváros vezetői is -, akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy a közköltségen létrehozott gyűjtemény híven reprezentálja a korszak művészeti életének egészét. E 198
