Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

taikat az alkotás minden fázisában előadták a művésznek, számon kérve azok betartását. Az eljárás szinte tipikus volt a főváros egykori tisztségviselőinek megörökítését szolgáló festményeknél és szobroknál, melyek önmagukban is a mecenatúra fontos ágát jelentették. Igaz ez annak ellenére, hogy - éppen az ünnepélyes, konvencionális ábrázolásmód s a szigorú előírások miatt az alkotások színvonala nem emelkedett ki a historizmus átlagából. S ez azért is sajnálatos, mert kivételes alkotóképességű művészeket is ebbe a „Prokrusztész-ágyba" szorítottak a bírálatok, s a műveken csak itt-ott csillannak fel az egyéniség s a különleges invenció fényei. E megbízások többségét a historikus akadémizmus ismert képviselői kapták, mint Karlovszky Bertalan, Spányik Kornél, Borúth Andor, Basch Gyula, de akadtak köztük a korszak fiatal generációjához tartozó, s az új szellemű művészeti mozgalmakhoz kapcsolódó művészek is - mint például Kandó László és Jávor Pál.

120 Kandó László a párizsi Julian Akadémiáról

121 került Nagybányára, majd a kecskeméti művésztelepre - stílusára meghatározó hatást gyakorolt a nagybányai iskola -, míg Jávor Pál a szolnoki művésztelepen töltött néhány nyarat, ami átalakította festői formanyelvét - főként Fényes Adolf hatott rá. Témánk szempontjából azért érdekesek a stílusbeli különbségek, mert a megbízások alapján készült reprezentatív portrékon ezek - mint említettük - alig érzékelhetők: dominánsak a historizmus formajegyei, s az alkotások az „éteri fenség" légkörét árasztják. Ennek következtében többnyire dokumentumként hatnak: egy korszaknak önmaga nagyságáról és „időtlenségéről" szőtt elképzeléseit tükrözik. 4. A GYŰJTEMÉNYFEJLESZTÉS IRÁNYAI A KORSZAK ELEJÉN A főváros mecénási szerepének alapját a vásárlások képezték. Az 1894-ben alakult Nemzeti Szalon - a Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete nevében - 1902-ben levélben kéri fel a tanácsot, hogy a képzőművészeti célokra szánt összeg egy részét az egyesület tárlatain szereplő műtárgyak vásárlására fordítsák. A levél jól jellemzi a korabeli képzőművészeti mecenatúra viszonyait, s a művészeti alkotások befogadásának problémáit. A „Nemzeti Szalon ... a magyar képzőművészetnek istápolására, erkölcsi és anyagi érdekeinek felkarolására alakult, ... hogy részint nagyobb tárlatok rendezése, részint állandó művásár fenntartása útján kenyeret adjon a magyar művészeknek ... A magyar művészetnek a mai válságos anyagi viszonyok között szüksége van hathatós pártfogókra, a kik a nagyközönségnek ma még meglehetősen kisméretű támogatását segítségükkel kipótolják."

122 Ekkortájt vette kezdetét a fővárosi műgyűjtésben a szabadabb választás, a nyitottság, melyre sokszor külső hatások indították a tanácsot, de az átalakulásban már ekkortól szerepet vállalt - mint említettük - Bárczy István. A korábban tárgyalt pályázatok megvalósításakor is - az eredeti koncepciók főbb vonásainak megtartásával - többször került sor arra, hogy bizonyos kiegészítő műalkotások modernebb szellemben készüljenek. Ezekről - a képzőművészeti szakértők meghallgatása után - a tanács hozta meg a döntést.

m A pályázatok sorozatának egyik érdekes példája a Batthyány-örökmécsesé, melyet az akkor 27 éves Pogány Móric nyert el. A fiatal építész ezzel a művével mutatkozott be a szélesebb nyilvánosság előtt. A döntést ezúttal jó érzékkel hozta meg a bírálóbizottság, s bár az alkotás nem borítja fel a kötelező sablonokat, részmegoldásaiban több érdekes formaelemet tartalmaz -jelezve Pogány kiemelkedő tehetségét. A század első éveiben indult el - a Fővárosi Múzeum első igazgatója, Kuzsinszky Bálint kezdeményezésére - az a megbízássorozat is, amelynek keretében megfestetik a főváros kiemelkedő épületeit, az érdekesebb városrészeket (pl. a Tabánt), s a lebontás előtt álló körzetek ismert részleteit.'

24 A rohamosan tökéletesedő fényképtechnikát is igénybe veszik erre a célra, s Klösz György 191