Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
ihoz kapcsolták. Az első évre 14 ezer korona a tervezett összeg, az utolsó 13 ezer pedig a kép átvételekor válik esedékessé.*' A közgyűlési jóváhagyás után 82 a művész színes vázlatokat készít, melyeket 1910 júliusában tekint meg a műtermébe kiszállt képzőművészeti bizottság. 83 A testület a jegyzőkönyvben részletesen leírt - két vázlatterv egybefoglalását javasolja, s „kimondja, hogy a festőművész ezen kívánságok figyelembevételével most már fogjon hozzá a nagy festmény kidolgozásához". 84 Az elkészített vázlatokért - bizottsági javaslatra - a művész felvehette az előirányzott 7000 korona honoráriumot. Ezután - 1911-es dátummal - ismét kiadták az 1909-es tanácsi határozatot, a kép készítésének menete azonban ettől kezdve nem követhető. Az utolsó irat 1916 januárjában keletkezett: a tanácsi segédhivatal jelenti a tanácsnak, hogy Vágó Pál tiszteletdíjának határideje lejárt, s ekkor a kifizetett összegről kimutatás készül. Ebből látható, hogy a művész 1907 és 1911 között 27 ezer koronát vett fel, tehát csak a kép átvétele után esedékes utolsó részlet maradt. A kimutatás hátoldalán az „irattárba teendő" 85 megjegyzés szerepel, amely valószínűsíti, hogy már nem is számítottak a kép elkészülésére. Ekkor azonban váratlan fordulatot vesz a történet: a művész 1917-ben befejezi alkotását, amelyet azonnal ki is állítanak az Ernst Múzeumban. 8h A kép méretei lenyűgözőek: 600x371 cm nagyságú, de hangulatában alig érzékelhető az ideologikus célképzet - a magyarok „klasszikus hősiessége", s a hazafias lelkesedés. Meghatározó vonása a katonák szenvedésének ábrázolása, a harc okozta fáradtság, és sokkal áttételesebb - mondhatni távolibb - a győzelem, a diadal megjelenítése. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a harmadik éve folyó világháború, amelynek hátborzongató realitásai ekkorra megérlelték a kiábrándulást, s felébresztették az emberekben a béke utáni vágyat. A pályázatok elhúzódása, a körülöttük gyakran felviharzott indulatok, s a megvalósítás évekig elhúzódó bonyodalmai arra indították a főváros vezetőit, hogy inkább közvetlen megbízások révén rendeljenek műalkotásokat. 2. MŰPÁRTOLÁS ÉS HIVATALI STRUKTÚRA A képzőművészeti mecenatúrát a századfordulót követő években a megbízások és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (a továbbiakban OMKT) kiállításain történt vásárlások jellemezték. Az OMKT választmányába a főváros - mint pártolótag - egy képviselőjét delegálhatta, aki rendszerint az alpolgármester volt. 1908-tól kezdődően azonban Bárczy képviseli a fővárost 87 . Művészeti ügyekkel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium is foglalkozott. Az Eötvös József által megfogalmazott elvek alapján 1871-ben hozta létre Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsot. „Művészeti viszonyaink sajátszerű volta s a hazai közönség nagyon is szerény részvétele még sokáig mellőzhetetlenné teszik, hogy a képzőművészek megrendelések, állami ösztöndíjak, ... által istápoltassanak." 88 A testület a miniszter „agytrösztje" volt, s tagjait - a hivatalnokok mellett - a legnevesebb alkotók közül válogatta. A korszak uralkodó ízlésvilágának megfelelően az ekkor még kis létszámú tanács a historizmus elveit képviselte, s támogatásuk irányvonala is ennek jegyében alakult. „A fejlettebb viszonyoknak megfelelő" átszervezés során 1901-ben - művészeti ágak szerint - szakosztályokat hoztak létre, s a tagok számát jelentékenyen megnövelték. A tanács valódi irányítója a század elejétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Képzőművészeti Ügyosztályának vezetője, Koronghi Lippich Elek lett. A korábban érvényesített művészeti stílusok mellett - hatására - a korszak újonnan formálódó irányzatai is képviseletet nyernek, így keiül a tagok közé Lechner Ödön, Ferenczy Károly, Körösfői-Kriesch Aladár és Teles Ede is. Az új tanácsban a főváros is - állandó tagként - képviseletet nyert. A városi tanács ekkor - háromévi megbízatással - Matuska Alajos alpolgármestert (a képzőművészeti bizottság elnökét) je187
