Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

ERDEI GYÖNGYI A FŐVÁROSI MŰPÁRTOLÁS TÖRTÉNETE 1873-1918 Az itt következő két tanulmány a fővárosi mecenatúra két különálló - mégis sok tekintetben hasonló - időszakát tekinti át. A folytonosság természetes, hiszen a történeti korszakváltás legtöbbször lassú átmeneteken keresztül valósul meg, s az új viszonyok a korábbiak számos elemét megőrzik. Különösen igaz ez a várospolitika területén, ahol az új periódus a hivatali struktúra átalakítását is igényelte. Az 1873-ban megindult gyors ütemű városfejlesztés, mely a népesség nagymérvű gyarapodásával, az iparosodással s a modernizáció felgyorsulásával is együtt járt, nemcsak Budapest külső képét változtatta meg, de társadalmi szerkezetét is átalakította. Itt jött létre az a szűk köm - de jelentékeny társadalmi súlyú - művelt polgári réteg, amelynek európai horizontja és anyagi ereje révén a főváros az ország kulturális és művészeti központjává válhatott. Ehhez a mecenatúra látványos terepet nyújtott, s a városvezető elit Budapest művészeti életében - már az első évektől - kezdeményező szerepet vállalt. A két időszak összevetése egyben a hivatali struktúra s az értékpreferenciák változását is érzékelteti. Az elemzés során jól követhetők a művészeti stílusok átalakulásának folyamatai is, amelyekre a két korszak városvezető elitjében különböző válaszok születtek. /. KOR- ÉS SZÉPSÉGESZMÉNY A FŐVÁROSI MECENATÚRA ELSŐ ÉVTIZEDEI* LA KEZD ETEK A városegyesítés időszakában az új fővárosi hatóság lázas sietséggel kezd a hiányzó infrastruktúra megteremtéséhez, a művészetpártolás azonban csak tevékenysége perifériáján kap minimális teret. A lakosság gyarapodása s a népoktatási törvény bevezetése mindenekelőtt nagyszámú iskola építését tette szükségessé. A tanács jelentékeny összeget áldozott ezekre a beruházásokra, de oly nagymérvű takarékosságot érvényesített, hogy a megvalósult alkotások - néhány kivételtől eltekintve - művészeti szempontból nem voltak példaértékűek, kiemelkedőek. Előfordult, hogy épületeket szobrászati díszítéssel láttak el, s a főváros - kegyúri feladatköréből adódóan - több templomot létesített, melyek számára festmények és szobrok is készültek. A városfejlesztéssel párhuzamosan futó művészeti tervezés igénye azonban csak az 1870-es évek végén fogalmazódik meg. E rövid periódus egyik érdekes alkotása az Ybl Miklós tervei alapján épült neoromán-neogótikus stílusú ferencvárosi templom (1867-79), melynek belső terét Than Mór és Lotz Károly freskói díszítik. „Szent Lászlónak kiemelt hely jut ebben a programban ... Than festményén a vízfakasztást a szent teljes királyi pompában, koronásán végzi * A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával készült. 159