Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Sármány Parsons Ilona: Gondolatok az egyesülés utáni első félszázad kultúrtörténeti vívmányairól : a szekció összefoglalása 155-157
századfordulón már Európa-szerte igen elterjedt jelenség volt, hogy egy cég az alkalmazottai számára a kor technikai szintjének megfelelő kvalitásos lakásokat biztosított addig, ameddig a cég alkalmazottai voltak. A függőségi viszony ellenére ez a lakásforma rendkívül népszerű volt és valóban kialakított egy sajátos közösségi tudatot a cégen belül. Angliában pl. a filantróp tevékenységéről nevezetes Cadbury csokoládégyár épített az 1880-as években munkásai számára egy családiház-telepet. Egyre több cég ismerte fel az előnyeit annak, hogy ha munkásai és alkalmazottai megfelelő körülmények között élnek, az hosszú távon a cég számára is előnyöket jelent, megbízható és hűséges szakgárdát biztosít a számára. Egy közeli példa Ausztriából pl. a Krupp cég ottani lerakatának mintatelepfaluja, Bemdorf. Ilyen esetekben a tervezők az összes kommunális épületet is megtervezték, és a telepet kertvárosi jelleggel alakították ki. Gergely Katalin harmadik, a tanulmányban tárgyalt villatelepe a Kis-Svábhegy oldalában épült „Bírák és ügyészek villatelepe", amit 1911 és 1913 között Árkay Aladár épített. Természetesen ez a villatelep teljesen más minőségi kategóriába tartozik, mint az előző kettő. Sok (kommunális és egyéb) kedvezmény felhasználásával kedvező kölcsönök mellett egy jómódú polgári réteg számára épült, ily módon az első, egyetlen foglalkozási ágra alapuló szegregációs telep volt Budapesten. Távoli előképének tekinthető a Londonban az 1870-es évek végén, 1880-as évek elején épült kertváros, a Bedford Park, ahová ha nem is azonos foglalkozási ághoz tartozó családok költöztek, de egy többé-kevésbé azonos érdeklődésű értelmiségi és művészréteg, akiknek hasonló életforma-ideáljaik voltak. Ez a kertváros lett a későbbiekben a legtöbb angol középosztálybeli villanegyed, ill. kertváros prototípusa. Az egyes családi házak, villák egyéni tervezésűek voltak annak ellenére, hogy csupán egy-két alaprajzi típust variáltak. Ha a házak stílusa nem is, de Árkay tervezési koncepciója minden bizonnyal a századfordulón közismert Bedford-parki kertváros példáját folytatta. F. Dózsa Katalin tanulmánya a város társasági életének kibontakozását mutatja be, a bálok, lóversenyek világát, mindazt a lüktető életet, ami szintén hozzátartozik a kultúrához. A társadalmi nyilvánosság megannyi színhelyéről kapunk eleven pillanatfelvételt, új divatokról új szokásokról, mint pl. a korcsolyázás. Az udvar és a társasági élet vezető személyiségeinek miniatűr portréi teszik színessé a társasági életről rajzolt tablót. A kötet záró tanulmánya a magyar kultúrtörténet-írás elhanyagolt, de szinte minden embert érdeklő témájához nyúlt: egy múlt századi orvoscsalád háztartási naplójára alapozva a kor étkezési kultúráját, szokásait mutatja be. A sajnos igen ritka forrás nemcsak élvezetes és érdekes, de igen fontos kultúrtörténeti tényanyagra hívja fel a figyelmet, az egészség kérdéseivel is összefüggő kutatások alapjául is szolgálhat majd. A szerző, Vigh Annamária érdeme, hogy a tanulmány valóban élővé teszi a száz évvel korábban élt család mindennapjait. A főváros kultúrtörténetének új szempontú feldolgozása még előttünk álló feladat, de miként ezek a tanulmányok is bizonyítják, az új szemléletű kutatások már megkezdődtek. 157
