Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Fleisz János: Nagyvárad urbanizációjának jellegzetességei a századelőn (1900-1914) 115-129
A nagyvárosok lakosságának növekedési aránya 1869-19101 Város 1869 1910 Növekedés 1869-1910 Növekedési arány 1. Miskolc 21535 51459 29 924 2,38 2. Kolozsvár 26 638 60 808 34 170 2,28 3. Temesvár 32 223 72 555 40 332 2,25 4. Nagyvárad 28 698 64169 35 471 2,24 5. Debrecen 46 111 92 729 46 618 2,01 6. Arad 32 725 63 166 30 441 1,93 Hangsúlyozzuk, hogy a fenti sorrend az országos szintet veszi tekintetbe Budapest nélkül, és csak a növekedés irányának köszönhető, hogy első látásra az adatokat egy országrész növekedési arányszámainak véljük. Érdekes, de egyben ismert jellegzetessége ez városfejlődésünknek. Nagyvárad népességszámának leggyorsabb emelkedése a századelőn ment végbe, amikor mindössze tíz év alatt a gyarapodás 17 151 fő, amely az összes növekedés csaknem fele. A lakosság száma tekintetében Nagyvárad 1910-ben elmaradt ugyan Debrecentől, viszont megelőzte a korábban előtte álló Aradot, Kolozsvárral szemben pedig megtartotta előnyét. A népesség kiugró szaporodása főleg a belső mobilitással hozható kapcsolatba, mivel a természetes szaporulat évente mindössze 2,7 ezrelék volt. Nagyvárad vonzereje igen nagy volt: a lakosság alig több mint egyharmada (36,7%) volt csak helybeli születésű. A bevándorlók többsége (31,3%) más megyebeli és közel ugyanannyi (29,8%) Bihar vármegyéből özönlött be a városba. Az elvándorlás is számottevő, azonban a mérleg erősen pozitív, és ebből a szempontból a közelebbi városok közül csak az iparosodottabb Temesvár tartott előrébb. 2 Népsűrűség szempontjából Nagyváradot csak Budapest előzte meg. Várad nem tartozott soha a nagy kiterjedésű alföldi „agrárvárosok" közé, 1869-ben a területe csak 8305 katasztrális hold (kb. 48 km 2 ) és ebben lényeges változás 1914-ig nem is történik. Mivel a város területe nem nőtt, így a beépítés intenzív jellegű volt. Ez egyértelműen az urbanizálódás egyik fokmérője. A század eleji Nagyvárad lakosságának nemzetiségi összetételét tekintve feltűnik, hogy döntően magyar többségű város volt. Nagyvárad lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása 1900-19Í0 1 Népesség 1900 % 1910 % Növekedés, fő Magyar 44 750 89,2 58 421 91,0 13 671 Román 3 335 6,7 3 604 5,6 269 Német 1 404 2,8 1416 2,2 12 Egyéb 688 1,3 728 1,2 40 Összesen 50 177 100,0 64 169 100,0 13 992 A magyarok aránya kiemelkedően magas az országos 72%-hoz viszonyítva, ehhez azonban hozzájárult az is, hogy a nagy létszámú váradi zsidóság magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A többi nemzetiség számaránya a 9%-ot nem érte el. A románok száma lassan ugyan, de állandóan emelkedett a megyéből való beáramlással. A németek száma lényegében stagnált. A többi nemzetiség aránya csekély, együtt is a város lakosságának kevesebb, mint egy százalékát alkották. Árnyaltabb képet kapunk, ha az anyanyelv szerinti összetételt egybevetjük a vallás szerintivel. A lakosság nagy többsége öt felekezet között oszlott meg. A százalékos arányban csak kisebb eltolódás tapasztalható, amelyből a legfontosabb a reformátusok térnyerése és a görög katolikusok és izraeliták enyhe visszaszorulása. A római katolikus továbbra is a legnagyobb lélekszámú egyház maradt (30,9%), de a református 1910-ben nagyon megközelíti (30,6%). Az izraelita vallás a harmadik legnépesebb volt a városban (23,6%). Jelentős volt még az ortodox egyház (7,2%) és a gÖ116
