Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Pest-Buda vajon "mily kifejlésre képes"? 19-29

Talán ebből is kitűnik, hogy a főváros már eredendően, az idő előrehaladtával pedig egyre nyilvánvalóbb módon lett a magyarországi nagypolgárság tulajdonképpeni és szinte egyedüli központja. De nemcsak ez avatja különösen polgárivá Budapestet, hanem az is, hogy a közép- és kispolgárság szintúgy nagy számban képviseltette magát a város társadalmában. Ok főként a vállalkozói szféra keretei között és az értelmiségi hivatásokban, az ún. szabadfoglalkozású-pályákon tömörültek feltűnő mértékben. Ha pusztán az utóbbit tekintjük is, szembetűnik, hogy például minden második orvos Budapesten található a századforduló időszakában, ami egyszerre fejezi ki a fővárosi egészségügyi ellátás magas civilizációs szintjét, valamint a vidék nagyfokú civilizálatlanságát. Végül a struktúra legalján: a népesség többségét alkotó proletariátus szintúgy belesimult Budapest nagyvárosi és egyúttal modernnek tetsző polgári világába. A gyáripari munkásság szinte kizárólagos Budapestre koncentrálódása jelzi, hogy a főváros még alsó osztályait tekintve is hű maradt erőteljesen polgári társadalmi karakteréhez. Mindaz, ami a polgári osztályszerkezettel egyébként szükségképpen együtt jár, Budapestre különösen rányomta a bélyegét, ti. a jólét és a kiáltó nyomor közvetlen egymásmellettisége, a társadalom végletes megosztottságának kifejezetten nagyvárosi sajátossága. Amit a Nyugat (és közvetlenül pedig Bécs) gyors utolérésének a vágya talán még súlyosbított is. Az urbanizálódás egyébként valóban imponáló teljesítménye és a polgárosodás, valamint az asszimiláció és akkulturáció nem kevésbé méltányolható számos eredménye mellett a gondos megfigyelőnek olykor az is feltűnt, ami a türelmetlen fejlődésnek szinte mindig kiküszöbölhetetlen velejárója. A dolgoknak erről a fonák oldaláról a sokáig vidéken élő Mikszáth 1874-75-ben így írt: „Valamelyik napon a múlt héten nagyon elfogott a spleen (életunalom), mely állapotban arra szántam magam, hogy egy sétát tegyek a Király utcában. A cifrábbnál cifrább hirdetmények tarkasága némileg szórakozást nyújtott. Szép és vigasztaló az nagyon, hogy ez a 'nagy falu' olyan gyorsan növi ki magát New Yorkká - legalább a humbug terén."

23 Ragyogás és humbug, polgári erénybe oltott túlfűtött ambíció és nagyravágyás egyszerre hatott tehát, midőn a provinciális Pest és Buda immár Budapestként hihetetlenül rövid időn belül a kontinens izgalmas nagyvárosává nőtte ki magát. A történet pedig egészen pontosan úgy indult, hogy 1873-ban törvény útján kinyilvánították a három város közigazgatási összetartozását. JEGYZETEK 1. Bővebben SZEKERES József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei. Tanulmányok Budapest Múltjából XXV. BTM. Budapest, 1996. 269-315. 2. A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (összeállította: GÁRDONYI Albert). Budapest, 1913. 3. VÖRÖS Károly: Egy világváros születése. Budapest, 1973; Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomijg (szerk.: VÖRÖS Károly). Budapest, 1978. Főként: 299-321. 4. Gróf SZÉCHENYI István: Buda-pesti por és sár. Budapest, 1995. 9. 5. CSORBA László: Budapest-gondolat és városegyesítés. Budapesti Negyed 2.1993. ősz-tél 20. 6. SARLÓS Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. Főként: 111-115.; KAJTÁR István: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918). Budapest, 1992. 79-83. 7. Vörös Károly felszólalása. In: Vita Magyarország kapitalizmus kori fejlődéséről. Budapest, 1971. 159-160. 8. GÁRDONYI Albert, id. összeáll. 9. PEREHÁZY Károly: A régi pesti Képviselőház. In: Ybl Miklós építész 1814-1891. Hild-Ybl Alapítvány. Budapest, 1991.67-68. 10. Budapest-lexikon II. Budapest, 1993. 601. ILL. SISA József: A pesti Új Városháza. Ars Hungarica, 1983. november 2. 252-268. 12. Bővebben SÁRMÁNYPARSONS Ilona: Magyarországi városházépületek a századfordulón. Történeti Tanulmányok III. (szerkeszti: L. NAGY Zsuzsa-VERESS Géza). KLTE, Debrecen, 1994. 53-71. 13. A főváros népesedéstörténetéhez 1. KATUS László: Budapest népességnövekedésének forrásai a XIX. században. 29