Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Forrai Judit: A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei 93-100

F0RRAIJUD1T A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK KEZDETEI Budapest az ország életében nemcsak mint árupiac, de mint munkerőpiac is vezető szerepet játszott. A város szívó hatása mágnesként működött, vidékről érkező férfiak és nők egyaránt keresték a megélhetési lehetőségüket, így hatalmas embertömeget olvasztott magába. A főváros a maga gazdasági teremtőképességével társadalmi mobilitást és társadalmi munkamegosztást, városi rétegek kialakítását és különböző típusú foglalkozásokat hozott létre. Azonban a nőimunkaerő-piac csak nagyon szűk választási lehetőséget nyújtott az elhelyezkedni kívánóknak, lehettek cselédek, napszámosok, mosónők, kofák, szabó- vagy kalaposnők, esetleg tanítónők, elhelyezkedhettek kézimunkaüzletben, divatáruüzletben, vagy vendéglőben, kocsmában, kávémérésben, kávéházban dolgozhattak - és lehettek kéjhölgyek. Egy fejlődő főváros sokrétű szolgáltatást biztosít lakóinak; a szabadidő eltöltésének nagyvárosi lehetőségét kínálja a szórakoztatóipar. Ismerkedési, társalgási, információs lehetőséget nyújtottak a kocsmák, kávémérések, majd később a kávéházak, valamint az egyéb mulatóhelyek: orfeumok, varieték, chantatok vagy énekeshelyek, tánciskolák és persze a bordélyok. Ezeken a helyeken a szórakozni vágyó férfiak egyedül és baráti társaságban alkalmi nőismerősökre és szexuális partnerre találhattak. A prostituáltak száma állandóan növekedett, több tényező együttes következményeként, mint például a nők munkalehetőségeinek szűk köre, a városba áramló fiatal lányok tömege, cselédsorsok előli menekülés és az a nagy kereslet, amely létrehívta a kéjelgési rendszer nem látható hálózatát, és ezzel szervező, öngerjesztő erővé vált az állandó „új áru" megszerzésére. A holdudvart alkotók: a felhajtok, kerítők, stricik, a szórakozóhelyek tulajdonosai jó kereseti lehetőséget láttak ebben a befektetés nélküli iparban. Megfelelő speciális módszerrel, lélektani és főleg anyagi ráhatással újabb és újabb lányokat csaltak el és kényszerítettek prostitúcióra. Különböző helyeken és szinten működtek a prostituáltak: a kedveltebbek közé tartozott a kocsma, ahol 2 főben limitálták rendeletileg a lányok számát, valamint a keleti élvezeti cikket áruló kávémérés, ahol a zöld babkávén és az iható forró feketén kívül két-három prostituált feladata volt a vendégek szórakoztatása. A bordélyházak ősei az ún. kéjnőtanyák voltak: 2-4 kéjhölgy együtt bérelt egy lakást, ahol vendégeiket fogadhatták. Egyre több szó esett a prostitúció jelenségéről, társadalmi helyzetéről és létjogosultságáról. A viktoriánus közerkölcsiség és a tények, a valóság állt egymással szemben. Az addig tiltott, de titokban működő bordélyok, kéjnőtanyák, az utcán is megjelenő prostituáltak, a szexualitás vonzerejét kihasználó vendéglátó-ipari és szórakoztatóipari szolgáltatások, valamint az egyre jobban terjedő szifilisz - amely célzott gyógyszer hiányában gyógyíthatatlan betegséget idézett elő - arra kényszerítette a város vezetőit, hogy valamilyen központi intézkedéssel az „erkölcstelenség és a fertőzés" ellen fellépjenek. Az addig „vad" prostitúciót szabályrendelettel kívánták visszaszorítani - együtt az egészségügyi intézkedésekkel a városi polgárok érdekének védelmében -, egyben rendszeres adót vetettek ki, és a rend fenntartása végett a bordély falai közé szorították a „társadalmi" szexualitást. 93