Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: Egy polgárlakás Budapesten 77-83

megoldási javaslatokat is tesznek, valamint részletesen ismertetik a követendő külföldi példákat, bemutatva Anglia, Franciaország, Belgium, Svájc, Németország és Ausztria nagyvárosainak lakáshelyzetét. Budapest lakásviszonyait az 1880-as népszámlálás adataival illusztrálják. A lakásállomány döntő többsége egyszobás. 68 896 lakásból 42 508 csak egy szobából áll. Ezekben a lakásokban 191 000 lakó él, tehát a város lakosságának 53%-a. A kétszobás lakások száma 14 183, amely 75 000 ezer embert, a lakosság 20,5%-át jelenti. A három szobából álló lakások száma 6037, a négy vagy ötszobásoké 4349, míg az ennél is nagyobbaké 1459. A fővárosban élő 360 ezer közül 146 ezer ember „oly lakásokban van elhelyezve, melyek úgy az egészségre, mint a közerkölcsiségre nézve csak rossz hatással lehetnek".

16 „így állottak a viszonyok 1880-ban. Azon harmadfélév azonban, mely az utolsó népszámlálás óta elmúlt, jelentőségteljes volt fővárosunkra nézve. A közgazdaságunkban beállott javulás elsősorban a fővárosnak gyümölcsözött. Az utolsó két év különösen kedvező volt az építő iparra, hiszen ez idő alatt épült ki a Sugárút nagy része. Addig míg a körút kiépítése nem lesz foganatosítva, ehhez hasonló nagy avenue-nk nem lesz. Ne feledjük már most, hogy az újonnan épült szobáknak több mint 50%-a a hatodik kerületre, azaz a Sugarúira esik,... azaz csak a jobb módú, némelykor éppen csak a gazdag osztályok által megközelíthető. A száraz tény tehát ez: míg az új fővárosi lakók többnyire a szegény lakosságot, addig az új építkezések többnyire a drága lakásokat szaporítják."

17 „Kevés lévén a lakások száma, természetes, hogy felszáll a lakások után fizetett lakbér, oly módon, mely semmi arányban nem áll a Budapesten uralkodó általános szerzési képességgel."

1

" „Felfogásunk szerint Budapest viszonyainak teljesen téves felfogásán alapul azon mind általánosabbá váló szokás, hogy csak nagyobb lakásokat kell építeni. Budapestnek nincs közönsége, mely e nagy lakások árát megfizethetné. Újabb és fiatalabb város lévén, lakói között kevés a vagyonnal bíró, és könnyen költekező ember. Ennek a közönségnek nem luxusépületekre, de tisztességes kis lakásokra van szüksége."

19 A városban bevezetett magas és aránytalan lakbérek nemcsak a munkásokat és az alsóbb középosztályt sújtották, de még a jómódú középosztály számára is nehezen voltak kifizethetők. IDEÁL ÉS VALÓSÁG - EGY BUDAPESTI ORVOSCSALÁD OTTHONA 1874-BEN Források híján igen nehéz hiteles képet kapnunk arról, vajon hogyan rendeztek be egy belvárosi bérlakást a múlt század közepén, milyen lakberendezési elvek vezéreltek egy fiatal házaspárt az első közös otthon megtervezésekor. Az utóbbi évek kutatásaiban meghatározó volt a különböző lakásleltárak leírásainak felhasználása, melyek segítségével hiteles információkat kaphattunk a különböző anyagi és társadalmi helyzetű budapesti polgárcsaládok lakásviszonyairól.

20 Ezt a képet teheti árnyaltabbá az a tárgyi és kéziratos emlékanyag, mely a neves orvosprofesszor, dr. Janny Gyula és felesége, Morvay Zlamál Gizella otthonkultúráját és életmódját írja le és mutatja be 1870 és 1910 között. Az emlékanyag teljes bemutatására külön tanulmányban kerül sor, most csak a forrásanyag vizsgálatából adódó néhány általános következtetés levonására van módunk. Tesszük ezt annál is inkább, mert kiállításunkon a lakás egy eredeti bútordarabját bemutatjuk. A polgári lakáskultúra vizsgálatánál egyetértünk azzal a véleménnyel, hogy az otthon, a lakás hétköznapi világa értékeket szimbolizál és közvetít felénk, kifejezve lakói értékrendjét, mentalitását.

21 Ifj. dr. Janny Gyula (Székesfehérvár, 1842. március 30.-Budapest, 1916. május 19.) orvosegyetemi tanulmányait Bécsben végezte, majd az Európa legnevesebb sebészeti klinikáin tett tanulmányút után, 1871-ben tért haza Magyarországra. Ekkor döntött úgy, hogy Budapesten telepedik le, és itt vállal munkát. A fiatal orvos első munkahelye a Rókus kórház volt, ahol dr. Lumniczer 80