Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: Egy polgárlakás Budapesten 77-83
lotát építtessenek. A budapesti mágnásnegyed központját a Nemzeti Múzeum körüli arisztokratapaloták alkották. 6 A nagyvárosok rohamos fejlődése, a népesség számának ugrásszerű emelkedése szükségszerűen vezetett a lakásviszonyok ellehetetlenedéséhez Európa-szerte. Budapest egyre kilátástalanabbá váló lakáshelyzetét a század 60-as éveitől kezdve mind a sajtó, mind a kérdés szakértői bírálták. Szavaikkal élve a „lakásreform" kulcsa az ideális polgári otthon, a családi ház építése. Tasner Dénes 1871-ben írt tanulmányában - Anglia példájára hivatkozva - úgy vélte, hogy „a cottagerendszer uralma alatt soha nem lesz lakásszükség". 7 E logikai okfejtés szerint a kaszárnya-(bérház)-rendszer következménye a rendkívül magas telekár, mely megakadályozza azt, hogy a város belterületén tömeges magánház-építkezések történjenek. így csak a központtól távol lehet kertvárosokat építeni. Mivel azonban e terv megvalósítása a jelenlegi szokásokkal szembekerül, csak az a járható út, ha a „... lakosság képesített osztálya, vagyis a vagyonos osztály karolja fel a gyarmatosítás ügyét. A város kerületét áttörve, a szabad mezőn új lakásokat épít. ... Oda kell hatnunk, hogy a család a tulajdonszerzés lehetősége mellett saját házzal és kerttel rendelkezzék, és hogy a ma még elhagyott területek olcsó és jó közlekedési eszközökkel legyenek ellátva." 11 A modern nagyváros lakásmodelljének megújítására tett kísérlet - a családi ház - elsősorban a polgári középrétegek és értelmiségiek megváltozott életfelfogását fejezte ki. A bérházi lakások tengelyes szimmetriájával szemben a lakás funkcióit állította középpontba, ehhez igazította a tervezést és a belső terek kialakítását. 9 A XIX. században a fővárosban folyó lakásépítkezéseket a bérházak túlsúlya jellemezte. A „Gründerzeit" időszaka remek lehetőséget jelentett a bérházépítés befektetési formájának. A pesti oldalon minden hatodik telek még üres volt. Ha pedig az egész város területét tekintjük, 11%nál is többet tett ki a be nem épített terület aránya. 10 A Sugárút bérpalotái után az 1880-as években felgyorsult a Nagykörút kiépítése is. Bár az új igények kielégítését célzó családi házas telepek tömeges megépítésére csak jóval később, az 1910-es évektől kezdve kerülhetett sor - az első ilyen telep 117 családi háza már 1887ben felépült." BUDAPEST LAKÁSVISZONYAI A SZÁMOK TÜKRÉBEN, 1870-1883 A bérházszerű építési mód elterjedésével a földszintes város fokozatosan öltötte magára a XIX. századi nagyvárosok külső képét. 12 Az 1870. évi népszámlálás adatai szerint Pesten 5229 ház állt. 13 A házak többsége - 3831 földszintes, egyemeletes 767, kétemeletes 469, háromemeletes 175, és négyemeletes mindössze 17 volt. A lakásviszonyokra vonatkozó további statisztikai adatok már a rohamosan fejlődő nagyváros megoldatlan problémáira világítanak rá. A 200 476 polgári lakos közül 29 159 fő szobatársként vagy ágyrajáróként idegen családokkal együtt élt. Közülük 17 358 férfi és 10 358 nő egy helyiségben lakott a befogadó családdal. A túlnépesedés a város lakosságának 30%-át érintette. Elsősorban a Terézvárosban és a Józsefvárosban volt nyomasztó ez az állapot. Nem volt ritka, hogy nyolcan aludtak egy szobában. 14 „Midőn látjuk fővárosunknak napról napra növekvő terjedelmét, midőn látjuk, mint gazdagodik intézményekben és erőben, mint terjeszti ki utcáinak sorát, midőn látjuk a folyton növekedő bevándorlást és érezzük az ennek következtében mindinkább növekedő feladatoknak és terheknek a súlyát: úgy kétségtelenné válik előttünk, hogy itt az ideje a lakáskérdésen segíteni." 15 A fővárosi tanács 1883. június 7-én dr. Neményi Ambrus bizottsági tag interpellációja nyomán elhatározza, hogy „a fővárosban érezhető lakszükség okainak felderítésére" bizottmányt alakít, mely munkájáról vaskos jelentésben számol be. A szakemberek a budapesti helyzet felmérésén túl 78