Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Pest-Buda vajon "mily kifejlésre képes"? 19-29

sített kormányhivatalok és nemzeti intézmények késedelem nélküli elhelyezése önerőből nemigen lett volna lehetséges. Ez az oka, hogy a város egyesítése körüli években a középítkezések oly szembeszökő módon előtérbe kerültek. Itt volt például az országgyűlés elhelyezésének akut gondja: a probléma megoldása kitűnő példa a gyors és céltudatos cselekvésre. A kiegyezés közeledtével mind elodázhatatlanabb a népképviseleti alapon álló majdani országgyűlés számára új épület emelése, melyre Ybl Miklós tervének az elfogadásától számított három hónapon belül(!) sor is került: 1865. november 4-én már átadásra készen állt a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcai épület.

9 Nem kevésbé beszédes a városháza példája. Az egyesítés után szűknek bizonyult a pesti városháza, melynek további toldozásafoldozása nem jelenthetett valódi megoldást. Hiszen az 1702-ben építeni kezdett és eredetileg földszintes épületet még 176768-ban egyemeletesre, 1842-43-ban kétemeletesre, végül 1863-ban háromemeletesre bővítették.

10 Ezért döntés született egy teljesen új városháza felépítéséről a régi pesti városháza további fenntartása mellett. Az 1870-75 között a Váci utcában emelt neoreneszánsz fővárosi városháza" a későbbiekben példaadó mintául szolgált az ország többi városa számára is. Vidéken 1880-tól öltött nagy méreteket a városházépítés, melynek konjunkturális időszaka az 1890 és 1914 közötti negyedszázadra esett.

12 A főváros központi szerepköréből fakadó (építési) kívánalmak mellett, amint azt a városháza esete is mutatja, a kifejezetten helyi létesítmények jelentősége szintén túlnőtt a város szűkebb határain. így volt ez a szorosan vett infrastruktúrát tekintve is, amely egyszerre kellett hogy megfeleljen a dinamikusan növekvő nagyváros természetes szükségleteinek, valamint a főváros mintaadó szerepéből következő elvárásoknak. Éppen ez tehát a mélyebb oka az állam közvetlen részvételének a várostervezés és -építés munkájában, melyre a közmunkatanács kapott széles körű felhatalmazást. Hirdetmény, 1884 A NAGYVÁROSI FEJLŐDÉS DINAMIZMUSA 1873 végérvényesen és máig szóló érvénnyel eldöntötte a kérdést, hogy hol kerüljön sor Magyarországon valódi nagyváros kialakulására. E folyamat hátterében már a kortársak által amerikai üteműnek tartott hihetetlen mértékű demográfiai növekedés állt. 1869-ben a három város együttes népessége 280 ezer főt tett ki, ami 1880-ig egyharmadával, vagyis közel százezer fővel gyarapodott. Az ezt követő két évtizedben sem lassult a bevándorlás biztosította gyors demográfiai növekedés, melynek eredményeként a millenniumi budapesti népesség némileg már túl is haladta a 24